Apám szerint gyerek vagyok még, mások szerint is, és mit tippelsz, én mit mondok magamról? Azt, pontosan azt, amit ők. Nem akarok felnőni, nem is tudok, de hogy ezt nem atyámtól örököltem, az is hétszentség. Killian - magához hasonlóan - kiváló boszorkányt akart nevelni belőlem, ezért igen sokat követelt, talán többet is, mint amennyit teljesíteni lehetne. Ahogy nőtt a teher, úgy nőtt a feszültség is, ez pedig tökéletesen megfigyelhető volt minden egyes nap.
Az életem rögös útját elmesélni nehézkes lesz, de felkészülök, hogy bármi is lépjen közbe, végig éljem azt újra. Olyan ez, mint egy ostoba álom, amiből próbálsz felébredni. Zuhansz lejjebb és lejjebb és tudod nagyon is jól, a földet érés fájdalmas lesz, egyszerűen nem akarod, de ugyanakkor tisztában vagy azzal, ha mindez megtörténik, ha megadod magad és nem küzdesz, vége lesz. Mert felkelsz, és tiszta lappal nyithatod a napod! Már ha lesz mit, hiszen sokan tartják úgy, aki álmában meghal, az a reggelt se éri meg.  Anyám is ezt állította minden alkalommal.
A tanulmányaimal sosem volt gond, kitűnő lett szinte mindenem, hiszen nem okozhattam csalódást a családomnak, hogy pont én leszek az, ki elbukik ezen a rögös úton. Rövid ideig voltam csak magántanuló, mikor az erőm ébredezni kezdett, persze mindig is tudtam hogy mi vagyok, sosem volt titokban tartva előttem. Kihasználtam minden téren az erőm forrását, a mai napig edzéseknek vagyok kitéve, hogy fejlődjek, hogy az eddig ki nem aknázott képességeim csiszolódjanak. Olyan idős voltam, mikor feléledt az erőm, mint a bácsikám a múltban.

„Akkor, amikor úgy érzed, hogy minden szétesik körülötted, hogy bezárulnak a körök és már saját magad ellensége vagy, állj ki a zuhogó esőbe, vagy ami még jobb, a viharba. Hallgasd a víz kopogását, a dörgést és érezd a szelet. Kitisztít és megnyugtat, egy pillanatig pedig talán mosolyogni is képes leszel.”

S eljött a "várva várt" nap. Még néhány óráig, míg ki nem mondom azt a bizonyos igen szócskát, addig nem tartozik a nevem a leányzóhoz. De miután igen, a Barness és a Yildirim családot egy szövetség fogja erősíteni, hiszen két gyermek összeházasodik. Érdekházasság ezt mindenki tudja, de meg kell tartani a vér  és erő tisztaságát. Én is ezt tettem volna a szüleink helyében, két nagy név.... Megmondom őszintén, hogy egy kicsit izgultam, hiszen csak egyszer van ilyen alkalom az ember életében... jó esetben. Mindennek klappolnia kell, azt a látszatot kell nyújtanunk a közönségnek, hogy boldogak vagyunk és szeretjük egymást Serrával, így a terem kinézetének is ezt kell sugallnia. Elhiszem, hogy ők is egy nagyon híres család és jóba vannak a szüleink, de ettől nekem nem kell valami jóban lennem velük, de.. van kivétel, Serra.. Természetesen tudom, hogy nem lesz az enyém, legalábbis nem sikerült elérnem, hogy belém szeressen vagy valami ilyesmi, így már inkább nem is erőltetem és hagyom a dolgot, majd alakul, ha alakulni akar.
A feleségem szóba sem áll velem, érdekházasság a miénk, habár fogalmam sincs már miért is. Olyan, mint egy angyali kőszobor, akit nem lehet mosolygásra bírni, de azért én hősiesen próbálom. Elfeledett ígéretek, a nő kecsessége, és az engesztelésem, ajándékok, remények, álmok... nem kellene egyikben sem elmerülnöm, mégis megtettem számtalanszor. Ahogy most is teszem. Apám sokszor mesélt az őseinkről és az erőnkről, a múltról. A nagyapámról, a családról. Becsületről. Oly annyira elmerült sokszor benne, hogy észre se vette egy idő után hogy ott vagyok. Nem tudom kifejezni milyen hatással is volt ez rám igazán. Tudtam, értettem, apám mennyire szereti a családját. Mennyire védelmező és aggódó szülő is ő. Tudtam, ez az élete. Megfogott. A viselkedése, a gondolkodása. Olyan akartam lenni, mint ő. Egyszerűen csak olyan. Ahogy egy kisgyerek fel néz az apjára… a mai napig előttem van az arca. És tudom, ez örökké így lesz. A vér kötelez.  Talán ez miatt dolgozok mellette, a közelében, hiszen ezzel is okulok, tanulok sokat. És persze az  sem elhanyagolható tényező, hogy szem előtt vagyok.
Anyám olyan, mint egy sikoltozó frász, aki soha nem fogja be a száját. Mindig próbálta megszabni nekem, hogy mit kezdjek az életemmel, ő az, aki a legjobban el akart helyezni az életben. Nem emlékszem rá, hogy valaha kijöttem volna vele bármiben, valaha bármi jó született volna közöttünk, bármit helyeselt volna; az egyetlen pozitív dolog talán az, hogy amikor kiderült kivel házasodom majd össze, Ő helyeselt bátran, eltökélten.
Úgy gondolom, hogy a bátorság és az ambíció rendkívül fontos tulajdonságok, az intelligencia sem elhanyagolható. Sokan lebecsülik a legfontosabbat, a hűséget. A hűség sokak szerint csak igazmondást, jógyerekséget, kedvességet jelent, de a valódi hűség az, amivel az ember saját magához viszonyul. Annyian elárulják az álmaikat, a vágyaikat kényelemből. Boldogtalanok lesznek; én soha nem leszek egy közülük.
Ma a szokásosnál is rosszabbul feküdtem le az ágyba, és valószínűleg ez a közelgő napok előjele lehet. Egyre inkább nyomaszt a dolog és a hangulatom is kezd ennek az irányába lefelé csúszni a lejtőn, de egyszerűen nem tudok mit tenni, csak megpróbálhatom elfogadni a tényt. Apám mellett dolgozni nem egyszerű, de igyekszek mindenben a kiválót nyújtani és teljesíteni is. Hiszen aki az iskolást tökélketesen elvégezte, annak a többi is pikk pakk menni fog. Nem vagyok egy finnyás férfi, elviselem a legnagyobb fájdalmakat is és már történt velem rosszabb az utóbbi időben, de valljuk be erről nem szívesen beszél az ember a feleségének rögtön a kapcsolatuk kezdetén.  De szerencsére apámmal mindent megtudok beszélni, előtte nincsenek titkaim, így mindenről tud.

Egyéb:
Magasság: 187 cm
Súly: 80 kg
Sportos, szikár, magas, de nem robosztus alkat.