“You’re the whole Universe. Exist in it. Inhale it Then let it out.”

Lábai már elérték az orgona talpazatát, amit már nagyon régóta várt. A templom orgonája kezdetektől fogva elbűvölte, s szülői engedéllyel, a helyi orgonista pártfogásba vette.
- Nyújtsd még jobban. Tartsd bent. És figyelj. - az utasítás nyomán a lélegzetét elnyújtva, vett be levegőt, s figyelt. Lehunyt szemekkel.
Mestere ujja nyomán a hangjegy sokáig rezonált a templom falai között. És a falban. Végigfutva, visszaértek hozzá, lábain keresztül érzékelte.
Mint ahogy érzékelte Mestere figyelmét is, vajon elkapta-e a pillanatot. Szólni nem akart, mosolya adta tudtára Mesterének, hogy az érzet megvan.
Évekkel később is így készült minden alkalommal, minden művel, amit előadni kívánt. A templom sosem érdekelte, s a világ már volt olyan változásban, hogy szabadabban élhetett csak az orgonának.
Mostanra már az ő ujjai alatt rezgett fel az orgona sípja, s hagyta elnyúlni, hogy miután elvette kezét, a szünet adta lélegzetvétel még jobban megerősítette a dallam hatását. Érezte. Érezte, ahogy átfolyik a falakon a dallam, mely most sokkal szabadabban rezgett: meleg nyári napon a falak egészen másként adták vissza a rezgést, mint a téli, hóval terhelt időjárásban. S ezt élvezte. Most szárnyalt a dallam, átadta magát a rezgésnek, nem is kellett figyelnie, mikor tartson szünetet, nyújtsa el, vagy tartson ki egy-egy hangot. A dallam magát vezette, s ő hagyta.
Aztán megérzett valami mást is. A dallam harmóniává alakult át, mint mikor a mezőn átrobog a szél, vagy a viharos eső illata kanyarogva szeli át a város előtti mezők kanyargós völgyeit, meghozva a dörgés előszelét is egyben. S mintha az orgona is határozottabban adná ki a hangot magából.
Hazaérkezett.


”Push the limits”

A világ változott, s vele ő maga is. Az orgona iránti rajongása megmaradt, a világgal haladni akart, így az újdonság felé fordult: a gépeknek is megvan a maguk ritmusa, mozgásuk hangja árulkodik annak teljesítményéről. A tanulás mellett az orgonát rendszeresen karban kellett tartani, hiszen poros, vagy sérült síppal egészen más hatást érhetnek el. Ezt az igényét a gépekre is kiterjesztette: minden test, annak minden alakzata, formája s anyaga egészen más hangot adott ki, s továbbított, működés közben.
Éppen ezért azonnal kiegyenesedett, ahogy meghallotta a hangot. Figyelt, s beszélgetőtársa felé tartva mutatóujját, csendre intve, tovább hallgatózott.
- Menjen a part felé! - fordult a hajó kapitánya felé, aki ránézve, úgy döntött, nem veszi figyelembe a felszólítást.
- Most!
Türelméről nem mindig volt híres, ha tettekről volt szó, s ha nem hallgatnak rá, így pár másodperc múlva a híd felé vette lépteit, ahogy hallotta, s látta, szavai süket fülekre találnak.
- Mondja meg a gépésznek, állítsa le a motort!
De már a válaszból tudta, hogy szavait nem fogja meghallgatni, így a gépterem felé vette lépteit, azonban még a hajófedélzetre sem ért le, a hajó furcsán fordulni kezdett, s teljes erőből a part irányába tartott, az iramtól s kanyartól oldalra billenve, majd átesve saját holtpontján.
Ideje sem volt felfelé nézni, a következő percben másokat igyekezett megfogni, akik a vízbe zuhanva, vele együtt, a felszín felé igyekeztek.
Még hogy egy hajó lassan süllyed!
Az egyik, ki kezébe kapaszkodott, maga a kapitány, akit legszívesebben elengedett volna. Megérdemelné, hogy a hajója után menjen.
Ugyanezt gondolta akkor is, amikor szinte levágta a földre, ahogy megmaradt erejéből telt.
- Igazán hallgathatna másra legközelebb.

”When you cannot see the unseen.”

Komoran nézett fel a mappából, egy igencsak helyes arcú idegenre.
- Én csak a fejlesztésekért vagyok felelős. Abban hozhatok döntést. A politika...
- ... az is a te asztalod, ha úgy nézzük.
Válaszul a fejét ingatja. Nem hisz ebben, noha látja az összekapcsolódást. Az “új” fejlesztési gárdáról például nem tudnak nála alacsonyabb körökben. De azt is tudja, hogy van, akit máris a feje fölé emeltek a cégen belül közülük.
- Nagyon szeretnék elrejteni a szemek elől az ügyet, ám arra kérnélek... ha tudod, hogyan lehet lezárni kiskapukat, akkor tudod, hogyan lehet... nyitva hagyni párat.
- Az emberek még nem készültek fel rá. - szinte meg sem várja a befejezést, becsukja a mappát, az asztalra téve.
Összekulcsolt kezekkel dől az asztal felé, elgondolkodik.
- Sok dolog van, amire nem készültek még fel. A kiskapukat pedig akkor tudom megnyitni, ha a döntés ennek értelmében születik meg.
- És te, mit szeretnél?
Ránéz a kérdezőre, a furcsán sötét íriszekbe.
- Világbékét?
Egyszerre kuncognak fel, de tudják már mindketten: ha máshogy is szeretnék, a többség akarata van érvényben.
A kiskapuk azért ott vannak még...


”... and then...One day... I got in!”

Ritkán esik meg vele, hogy egy koncert előtt még közvetlenül is a munkáján járjanak gondolatai. Azonban már régóta nem várt semmit a mostani zenészektől, az új fejlesztések pedig kifejezetten sokat ígérőek.
A Hang.
A műsorfüzettel együtt keze is megáll, s vele lélegzete is.
A dallam hulláma tovább halad, váratva magára a következőre. A rezgés azonban kitart, s úgy hal el, ahogy már olyan régen hallotta... mástól.
Mély levegőt vesz, behunyja szemeit. Az otthon érzése járja át, ahogy a rezgések színes kavalkádja átfolyik rajta, vele együtt a templom zömök falain is, melyek patnerre lelnek oly hosszú idő után az orgonistában, ki éppen játszik.


Ami még a háttérben lapul:
Ifjú boszorkányként az egyik vadászklán tagjává vált. Talán az időszak, talán más okán, (jóval) később távozott is soraikból. Indokaként felvéshető, hogy az adott korszak egy igencsak véres és küzdelmes időszak volt. Véleménye szerint.
A Chicago Space Agency kutatás-fejlesztésének vezetője, s mivel magánhadseregekkel (PMC) és az állami védelmi szervekkel is együttműködik, a büdzséből bőven van mit finanszírozni a Libra felé: a tó közelsége, a közeg is lehetőséget ad, hogy egy komplett, titkos (halandók számára mindenképpen) bázis épülhessen ki, melyet mind maga a Libra, mind annak egyik alszervezete, az Őrzők számára biztosítja a legkorszerűbb technológiai eszközöket és a kiképzőbázist is. Ez Peterson felügyelete alatt áll, s eddig mindvégig sikerrel védte ki a felfedés lehetőségeit.