Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
there's no hell like chicago
MUDCITY
Chicago - vagy ahogyan sokan nevezik, a Szelek városa - az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnépesebb városa, a város azonban egy sokkalta baljósabb nevet is visel, a köznyelvben egyszerű Sárvárosként is hivatkoznak rá; vélhetően a múlt miatt, amikor a váratlan demográfiai robbanás piszkos utcákat és rossz egészségügyi és higiéniai állapotokat eredményezett, azonban ez a 21. században már régen a múlté; napjainkban inkább a felszín alatt meghúzódó alvilági szálak miatt vált szennyezetté a környék, azonban ebből a hétköznapi átlagember mit sem vesz észre. Pedig odalenn három maffiacsalád hadakozása borzolja az állóvizet, annak ellenére, hogy évtizedek óta tűzszünetet kötöttek, a díj pedig, amire pályáznak, nem is lehetne egyértelműbb: hisz egyszer minden egyezség véget ér, és eldől majd, hogy ki uralhatja a chicago-i alvilágot.
Oldalunk küllemét Nova kitartó és türelmes munkájának köszönhetjük, dizájnnal kapcsolatos kérdésekben Ő tud válaszolni. Leírásankat az admingárda közösen készítette, ehhez segítségünkre volt megannyi fantasy sorozat, a majdnem mindent tudó wikipédia és természetesen a saját kútfőnk. Ajánlott böngésző: google chrome és opera
...a city that was to live by night after the wilderness had passed. A city that was to forge out of steel and blood-red neon its own peculiar wilderness.It's the place built out of Man's ceaseless failure to overcome himself.
Chatkép : Usernév : Maze Titulus : i'm HIS wife Play by : jennifer lawrence Faj : halandó - orosz maffia Hozzászólások száma : 384 Pontjaim : 383 Foglalkozás : építészmérnök Lakhely : gold coast — : Előtörténet :
Az előtörténetedben semmilyen kifogásolnivalót nem találtunk, így ezennel felhatalmazást kapsz tőlünk, hogy birtokba vehesd Chicago zűrös negyedeit!
Mielőtt megírnád az első játéktéri hozzászólásod, ejtsd útba a foglalóinkat; előzzünk meg minden félreértést azzal, hogy bevésed az általad használt arcot az oldal avatar-foglalójába, majd kérjük, ugyanezt tedd meg a neveddel is. Nem elhanyagolható információ az sem, hogy mivel keresed a kenyered, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy-egy munkakapcsolat által akár érdekes plotokat is tető alá hozhattok egymással. És ha már itt tartunk, ugyanez igaz a városban betöltött szerepetekre is, erre a célra hoztuk létre a titulus-foglalót, amelynek részleteiről a linkre kattintva tájékozódhattok. Ha segítségre van szükséged, ne habozz keresni a vezetőséget; jó szórakozást, plotokban és játékokban gazdag időtöltést kívánunk!
Chatkép : Usernév : nova Titulus : Chicago-i lakos Play by : michiel huisman Faj : boszorkány Hozzászólások száma : 36 Pontjaim : 0 Foglalkozás : out of work Lakhely : lake view — : Előtörténet : i am - in the end
what you made me Őt keresem : born to die
⋙ becenév - ⋙ családi állapot on night stands ⋙ születési hely és idő 1984. 06. 06, baltimore ⋙ foglalkozás fotográfus ⋙ lakhely edgewater ⋙ a karakter keresett ⋙ hirdető hmm ⋙ irányultság heteroszexuális⋙ fő karakterem harlen
Rögeszmés
Nem mondanám magam egy hétköznapi figurának. Már a külsőmmel is kitűnök a tömegből, persze bizonyos tényezők miatt szeretek keveset időzni abban a bizonyos reflektorfényben. Életemet sokáig a pokol tornácán éltem; számkivetettként. A saját családom púpjaként, hisz semmi kötelék nem alakult ki közöttünk. Sem az anyámmal, sem az apámmal. Mondanom sem kell, szörnyű az a sors, amire végül jutottak...
Bosszúálló
Jellegzetes modorom könnyedén kerget őrületbe bárkit. Elég rideg stílust öltöttem magamra a kamaszkorom elmúltával, a temperamentumom azonban ugyanúgy ezer lángon ég, mint mindig. Azt hiszem, én már így fogantam, majd az anyatejből sok más egyébre is szert tettem. Nagyjából ez volt az utolsó kötelékem az anyámmal. Bezzeg az öcsém...
Türelmes
Mivel elég kevés adatott abból a bizonyos szeretetből, mondhatni vékonyan fogott az a bizonyos toll, mikor engem a szüleim szeretgetni próbáltak, hát kialakult bennem a neheztelés. Az önzőség. Az irigység. A veszíteni nem tudás. Egy idő után feladtam a küzdelmet arra vonatkozóan, hogy nem kapok figyelmet, nemtörődöm módon végeztem el az iskolát, majd... eljött az a bizonyos este.
E D G A R - Nesze semmi, fogd meg jól. - Leginkább így jellemeztem volna a tegnap délutáni pofavizitet az apámmal, miután az igazgató behívatta. Drogot találtak a szekrényemben, a vén csoroszlya pedig felfüggesztett. Mondván, hogy örüljek ennek a két hetes szünetnek, mert más helyen kirúgás és rendőri eljárás lett volna a jussom. Mélységesen magamra vettem a történteket. Ja. Nem. Megjártam pár pszichológust, miután a szüleim úgy vélték, segítségre szorulok. Persze sokan és sokféleképpen értelmezték ezt a bizonyos segítségnyújtást. Én a magam módján tudtam kezelni azt, hogy nem voltak szüleim, és mióta az eszemet tudom, egyedül kellett boldogulnom. Ha segítő kezet kértem, ellökték. Ha egy vállra lett volna szükségem, elhúzódtak. De ha pénz kellett... szinte a zsebembe tömték, csak kotródjak arrébb. Nekik Ethan-nel kell foglalkozniuk. Az öcsém. A "nem tervezett gyerek", aki terven felüli szeretetet kapott. Valószínűleg azért nevettem ezen, mert már a sírást meguntam. És amúgy sem voltam már az a siránkozó puhap*cs. Emlékeztem azokra az időkre, mikor kisiskolásként mennyire küzdöttem azért a bizonyos szeretetért. Két körömmel kapaszkodtam apám vállába, mint valami fogyatékos csemete, csak emelje rám azokat a hatalmas, méz barna, kivájni való szemeket. Bútorrá váltam, egy berendezési tárggyá, amit a szüleim bármikor félrerakhattak. Mondjuk soha nem helyeztek annyira előtérbe, hogy félre kelljen rakni... de ez részletkérdés. A kanapén ültem, kezeimet az ölembe helyeztem, közben szinte villogó tekintettel meredtem a velem szemben ülő anyámra. Szép nő volt, habár apám megkereste azt a pénzt, amiből anyám eleget tudott költeni arra a bizonyos szépségre. És egy csomó másra is. A gyöngysorát simogatta, nyilván ettől felsőbbrendűnek érezte magát. Lesz*rom. Apám azért küldte rám, mert talán ő majd józan észt tud verni a fejembe. Ügyes próbálkozás. Ami nem sikerült egy tucatnyi agyturkásznak, majd talán sikerül ennek a nőnek, akit anyának szólítani szinte felért egy kínvallatással? - Meddig fogunk itt ülni? Vagy ez a büntetés? Csak szólok, anyám, ez eddig egy hétköznapi szerda estének tűnik. A pofon, amit kaptam, felsértette a szám szélét, ő pedig sosem gondolta volna, hogy ott, abban a pillanatban végleg megtört valami; megteremtette a Szörnyeteget.
O S C A R 2008-at írt a naptár, mikor egy újságcikket fürkészve borzoltam saját tincseimet. Sammy szőke hajtincsei az ölemben pihentek, ő pedig békésen aludt. Oscarnak hívattam magam, miután elkerültem abból a kicsi városból... a névváltoztatás tűnt az egyik legjobb megoldásnak. Fészkelődtem, mert nem gondoltam, hogy ilyen izgalmakkal teli nap elé nézek, pedig nyomon követtem a lány ügyét. Nem hagytam ki egyetlen sajtócikket sem, ha már annak idején a tárgyalásain - bizonyos okok miatt - nem vehettem részt. Hihetetlen, milyen könnyű volt lemosnom magamról a saját öcsém vérét, Cheryl pedig szinte tálcán kínálta magát, hogy elvihesse a balhét. Ez volt a büntetése azért, ami történt. Pedig annyi év barátság után tudhatta volna, hogy nem bírom elviselni az árulást. Azt, hogy a dühöm már nem egyszer engem is felemésztett, és bele sem gondolt, mit tud tenni ekkora harag, ha egyszer ő esik áldozatául. Lehunytam a szemeim, és hátradőltem, fejemet a kanapé támlának támasztottam. Nem volt tiszta a tekintetem. A mai napig előfordult, hogy különféle drogokkal orvosoltam a problémámat, Sammy pedig nem a két szép szememért volt együtt velem. Tőlem ingyen megkaphatta a szert. De valószínűleg ő is úgy végzi majd, mint minden elődje... egy párás, ködös reggelen, bedrogozva...egy alagsori szemétgyűjtőben. Nem találtam az Igazit. Kamaszként azt gondoltam, már nem kell kutatnom. Cheryl-lel minden nyűgömben osztoztam. És vajon azóta gondolt-e az együtt töltött szép éveinkre? Suttogta-e azóta neki bárki a herointól begőzölve, hogy szeretlek?
H A R L E N Új év, új én. Vagy mi a fene díszelgett minden év végén az önfejlesztő csoportok neonzöld vetítőin. Nem igazán őriztem meg kapcsolatokat a múltamból - kit kellett volna? -, Cheryl-t pedig teljesen elvesztettem a látószögemből, miután kiengedték. Valószínűleg azóta sem tudja, hogy ártatlanul ült éveket a börtönben. Ami miatt felettébb nagy elégedettséget érzek, miközben az ereimet majd' szétmarja a tehetetlen düh. Vajon hová tűnt? Mintha nem forgatnék fel minden bokrot, hogy megtaláljam. És tényleg... Vajon emlékszik még rám?
Chicago neve összeforrott a bűn fogalmával; a város, ahol az acél és az üveg találkozik, látszólag nyugodt és modern külsőt mutat a világnak, ám a fényes felhőkarcolók árnyékában, az éjszakai sötétségben nemcsak az alvilági mocsok, hanem a természetfeletti erők furcsa térhódítása is ármánykodik. Legalábbis a helyiek szerint, hisz egyre több mendemonda és hiedelem terjed az utcákon, és egyre többen hisznek abban, hogy Chicago városa nem csupán a hatalom és a bűn, hanem rejtélyes és természetfeletti erők színtere is. A város, ahol a maffia játszmái és a titokzatos erők közötti konfliktusok áthatják a mindennapi életet, ahol az éjszaka mindig több titkot hordoz, mint amit a fény nappalra ki tudna deríteni. Az ördögi üzelmek és rejtélyes események sűrű ködjében a város szinte pulzál az indulatoktól, pedig nem mindig volt ez így; több évtizeden át tartó béke ért most véget, Ők pedig, akik Noktoriánnak nevezik magukat, egyiküknek köszönhetően egyre közelebb kerülnek a lebukáshoz, ami végzetes poklot szabadíthat a világra. Van, aki még több hatalomra vágyik. Van, aki harcolni akar. Van, aki bosszúra esküdött. És van, aki biztonságban akarja tudni magát és a szeretteit. De lehetséges-e ez egy olyan városban, ahol a bűn átitatott mindent? És mit tudnak tenni a noktoriánok, ha kiderül, hogy áruló van közöttük?
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 38 vendég :: 2 Bots és A legtöbb felhasználó (108 fő) Szomb. Márc. 16, 2024 2:52 pm-kor volt itt.