Az alkotás metafórája

karakter-részleg

Chicago neve összeforrott a bűn fogalmával; a város, ahol az acél és az üveg találkozik, látszólag nyugodt és modern külsőt mutat a világnak, ám a fényes felhőkarcolók árnyékában, az éjszakai sötétségben nemcsak az alvilági mocsok, hanem a természetfeletti erők furcsa térhódítása is ármánykodik. Legalábbis a helyiek szerint, hisz egyre több mendemonda és hiedelem terjed az utcákon, és egyre többen hisznek abban, hogy Chicago városa nem csupán a hatalom és a bűn, hanem rejtélyes és természetfeletti erők színtere is.
A város, ahol a maffia játszmái és a titokzatos erők közötti konfliktusok áthatják a mindennapi életet, ahol az éjszaka mindig több titkot hordoz, mint amit a fény nappalra ki tudna deríteni. Az ördögi üzelmek és rejtélyes események sűrű ködjében a város szinte pulzál az indulatoktól, pedig nem mindig volt ez így; több évtizeden át tartó béke ért most véget, Ők pedig, akik Noktoriánnak nevezik magukat, egyiküknek köszönhetően egyre közelebb kerülnek a lebukáshoz, ami végzetes poklot szabadíthat a világra.
Van, aki még több hatalomra vágyik. Van, aki harcolni akar. Van, aki bosszúra esküdött. És van, aki biztonságban akarja tudni magát és a szeretteit. De lehetséges-e ez egy olyan városban, ahol a bűn átitatott mindent? És mit tudnak tenni a noktoriánok, ha kiderül, hogy áruló van közöttük?