Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
there's no hell like chicago
MUDCITY
Chicago - vagy ahogyan sokan nevezik, a Szelek városa - az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnépesebb városa, a város azonban egy sokkalta baljósabb nevet is visel, a köznyelvben egyszerű Sárvárosként is hivatkoznak rá; vélhetően a múlt miatt, amikor a váratlan demográfiai robbanás piszkos utcákat és rossz egészségügyi és higiéniai állapotokat eredményezett, azonban ez a 21. században már régen a múlté; napjainkban inkább a felszín alatt meghúzódó alvilági szálak miatt vált szennyezetté a környék, azonban ebből a hétköznapi átlagember mit sem vesz észre. Pedig odalenn három maffiacsalád hadakozása borzolja az állóvizet, annak ellenére, hogy évtizedek óta tűzszünetet kötöttek, a díj pedig, amire pályáznak, nem is lehetne egyértelműbb: hisz egyszer minden egyezség véget ér, és eldől majd, hogy ki uralhatja a chicago-i alvilágot.
Oldalunk küllemét Nova kitartó és türelmes munkájának köszönhetjük, dizájnnal kapcsolatos kérdésekben Ő tud válaszolni. Leírásankat az admingárda közösen készítette, ehhez segítségünkre volt megannyi fantasy sorozat, a majdnem mindent tudó wikipédia és természetesen a saját kútfőnk. Ajánlott böngésző: google chrome és opera
...a city that was to live by night after the wilderness had passed. A city that was to forge out of steel and blood-red neon its own peculiar wilderness.It's the place built out of Man's ceaseless failure to overcome himself.
Az előtörténetedben semmilyen kifogásolnivalót nem találtunk, így ezennel felhatalmazást kapsz tőlünk, hogy birtokba vehesd Chicago zűrös negyedeit!
Mielőtt megírnád az első játéktéri hozzászólásod, ejtsd útba a foglalóinkat; előzzünk meg minden félreértést azzal, hogy bevésed az általad használt arcot az oldal avatar-foglalójába, majd kérjük, ugyanezt tedd meg a neveddel is. Nem elhanyagolható információ az sem, hogy mivel keresed a kenyered, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy-egy munkakapcsolat által akár érdekes plotokat is tető alá hozhattok egymással. És ha már itt tartunk, ugyanez igaz a városban betöltött szerepetekre is, erre a célra hoztuk létre a titulus-foglalót, amelynek részleteiről a linkre kattintva tájékozódhattok. Ha segítségre van szükséged, ne habozz keresni a vezetőséget; jó szórakozást, plotokban és játékokban gazdag időtöltést kívánunk!
Chatkép : Usernév : Elyon Titulus : Ramman Play by : Shawn Mendes Faj : noktorián | vihar Hozzászólások száma : 34 Pontjaim : 18 Foglalkozás : iskolaorvos | gyerekorvos Lakhely : gold coast — : Being a twin is like
being born with a best friend. Előtörténet : They are the storm, and He is Ramman Őt keresem : What if we rewrite the stars?
Say you were made to be mine
Nothing could keep us apart
You'd be the one I was meant to find — :
Ramya Croft | Szomb. Feb. 18, 2023 8:30 pm |
Ramman | Ramya Croft
shawn mendes ⋙ noktorián | vihar ⋙ half of the storm
⋙ becenév Ram, Ramy ⋙ családi állapot házas/bonyolult ⋙ születési hely és idő --, augusztus 16 ⋙ foglalkozás iskolaorvos | gyerekorvos ⋙ lakhely gold coast ⋙ a karakter saját | canon ⋙ irányultság heteroszexuális ⋙ fő karakterem Ram
empata
Szívesen hallgatok meg másokat, ezt valahogy meg is érzi akinek szüksége van rá, és bár tanácsot nem mindig tudok adni, csaposnak még elmehetek jó hallgatóságként, rengeteg megértő pillantással karöltve, amit magamra tudok ölteni a szavak hallatán. A legtöbbször még mások története is úgy meg tud érinteni, mintha velem történt volna meg, és így olyan dolgok miatt vagyok képes napokig rosszul érezni magam, amihez még csak közöm sincs, nagyon könnyen rám ragadnak az érzések. Gyűlölöm az igazságtalanságot, a legapróbbat is, vagy, mikor valaki egy nála gyengébben élezi a karmát, hogy jobban érezze magát egy kicsit. Ilyenkor általában nem bírok csöndben maradni persze, kevés az a szituáció, mikor muszáj vagyok befogni mégis, mert legszívesebben kiállnék én bárki mellett, aki éppen céltáblává vált. Akkor is, ha amúgy én magam se vagyok jóba az illetővel.. Arra is hajlamos vagyok, hogy mások gondját mindenképp én akarjam megoldani, és néha sajnos nehezen esik le, hogy az illető talán nem is kérne a segítségemből. Az empataság hátránya, hogy a saját érzéseim hússzor olyan erősen csapódnak le bennem, így sokszor egy nem várt esemény felér egy igazi gyomron rúgással, amit nehezen emésztek meg, akár napokig igen mélyen vagyok miatta. Kicsit olyan, mint a hullámvasút, de megszokható annak, aki meg akarja szokni...
öntelt, nagyképű
Az előbbi mellé szükséges, egyszerű önvédelmi ösztön. Csak azt engedem közel, akitől nem számítok nagyobb csalódásra, a többi meg nyugodtan gondolhat a világ legegoistábbjának, aki a földre se tud lépni, és amúgy ki se lát önmagából, hiszen aki számít, az tudja, hogy nincs így. Az egészségesebbik változata ezeknek a kifejezéseknek az önbizalom, és a büszke, amik viszont tényleg igazak rám, mindenki döntse el maga, hogy még egészséges mértékben-e vagy sem. A legtöbbnek már az se tetszik, hogy egy mindig vidám, mindig mindent megoldó alak vagyok, akire mindent rá lehet bízni, mindenhez is ért és hasonlók .. utóbbi nyilván nincs így, de tényleg szeretek mindennek utánajárni, amit nem tudok, mert a tudás egy olyan dolog a világban, amivel nem lehet betelni. És hát jó pap... Ezt viszont mások fontoskodónak mondanák.
magamnak való
A nagy együttérzés és mélylelkűség ellenére viszont én nem szeretek beszélni magamról, az érzéseimről, általában úgy teszek, mintha semmi sem esne igazán rosszul, pedig egy apróság is mélyen tud érinteni. Nem mutatom, ha csalódok, vagy ha sértett vagyok, mert ezeket jobb megtartani magamnak. Az egyetlen, amit igenis érezzen más is, az a dühöm, ha bosszúm, az igazságérzetem, amikor viharosak az érzelmeim, mert annyira nem vagyok hülye, hogy még ezt is magamban tartsam. Hatalmas poharam van, ami nehezen telik meg, de ha megtelik, akkor aztán észrevehetően teszi meg azt, és olyankor nem bocsájtok meg könnyen, bár azért akad rá példa sajnos... Hiszen alapvetően nem vagyok rossz, nem szeretek mások felett uralkodni, nem szeretem éreztetni másokkal, hogy(ha) felettük állok, és azt sem szeretem, ha körülöttem vagy éppen miattam szenvednek. Éljen a béke meg szeressük egymást! Vagy valami ilyesmi. Általában mondjuk utóbb megbánom, ha valakire ez a harag rázúdul, akkor is, ha jogos volt..
Nem igazán emlékszek már, hogy milyen világot is éltünk akkor. Részletek ugyan beugranak, mégis olyan rég volt már, hogy elmossa ami utána következett, majd azután . . egészen mostanáig. Az ember, ha normális, rövid életet él is csak azt őrzi meg, amire igazán szüksége van, amitől fejlődött, vagy éppen sérült, ami felemelte, vagy a mélybe taszította, és ez velem, velünk sincs másképp. Amit az eleje óta áldok, hogy a húgom a történetem egészének része, nélküle akármekkora ajándék is az, amit kaptunk, ma valószínűleg nem lennék itt, és rég elfelejtette volna mindenki, hogy valaha léteztem. De ez már csak ilyen, ha az ember úgy jön a világra, hogy a másik fele pár perccel később követi őt, a szerencsésebbek pedig - amilyennek magunkat mondanám -, életük végéig legjobb barátok maradnak, egymás támaszai, vagy úgyis mondhatnám, a másik titkos naplója. Azon a napon, mikor minden megváltozott, ugyanígy egymás támaszai voltunk, hiszen az életünket is rábíztuk volna a másikra, történetesen akkor éppen ő bízta rám sajátját, mikor úgy éreztem, hogy nem bírom végignézni, ahogy azt a nőt kivégzik, ha boszorkány, ha nem... és szerencsére nem csak én/mi voltunk az egyetlenek, akik így döntöttek. Nem tudtuk, sikerrel járunk-e, nem tudtuk, bízhatunk-e a nőben, nem tudtuk, mi lesz utána, csak egy dolog számított, és az a lelkiismeretünk volt. Az embernek csak egy kis bátorítás kell néha, egyesek pedig nagyon is értenek hozzá, hogyan hassanak a másikra.
Na de ez már réges-régen volt, és Gita valami olyasmivel ajándékozott meg, ami miatt még ma is itt vagyunk, és ami miatt örökké itt is leszünk - ha minden jól megy. Én, mivel mindig is kíváncsi természet voltam, igyekszek kihasználni, hogy nem kell beosztanom a halandóságot, minden alkalommal új dolgot tanulhatok meg, új emberként létezhetek, új 'arccal' segíthetem a halandókat, új tapasztalatokkal gazdagodhatok, bár ez nem mindig könnyű azért. Nagyban segít, hogy ahogy akkor, úgy most sem vagyunk egyedül, hiszen mikor az emberek gyarlóságát látom, vagy más-más kiábrándító tulajdonságukat, sokszor jól jön, hogy egymás támaszai vagyunk. Igenis kell támasz, hogy ezt a túl sokáig tartó életet élni tudjuk, és aki mást mond, hazudik, hidd el. Számunkra is pakol az élet a mérleg mindkét oldalára, hiába lettünk áldottak, néha átok ez inkább, mégis megyünk előre, rendíthetetlenül.
Tartogatott már jó pár dolgot az élet, amiről... lehet, nem is beszélek már, úgy egyáltalán, csupán pár személy van, akik tudnak róla rajtam kívül. Ide tartozik, hogy miért nem kerestem sokáig kapcsolatot, és, hogy miért nem szeretnék a mai napig gyereket, és miért kezd el erősödni a pánikrohamom, ha egy aktuális párom elkezdi pedzegetni a témát. Utóbbival mondjuk egy ideje nincs 'gond'... Ugyanis úgy alakult, hogy a negyvenes években megismertem egy fiatal boszorkányt, aki azóta már a feleségem, legjobb barátom, és pár éve már a titkaim őrzője is, már amennyinek .. azoknak, ami számít. Igaz, mindketten tudjuk, hogy nem ez a legtökéletesebb kapcsolat, amiről csak álmodni lehet, de szeretet és tisztelet van, így nem kapálózunk, hogy megszabaduljunk a másiktól, sőt .. sokáig szóba se került, hogy valami nem stimmel, bonyolult ez az egész. Néha öröklétűnek lenni annyit jelent, hogy majd lesz valami...
Chicago neve összeforrott a bűn fogalmával; a város, ahol az acél és az üveg találkozik, látszólag nyugodt és modern külsőt mutat a világnak, ám a fényes felhőkarcolók árnyékában, az éjszakai sötétségben nemcsak az alvilági mocsok, hanem a természetfeletti erők furcsa térhódítása is ármánykodik. Legalábbis a helyiek szerint, hisz egyre több mendemonda és hiedelem terjed az utcákon, és egyre többen hisznek abban, hogy Chicago városa nem csupán a hatalom és a bűn, hanem rejtélyes és természetfeletti erők színtere is. A város, ahol a maffia játszmái és a titokzatos erők közötti konfliktusok áthatják a mindennapi életet, ahol az éjszaka mindig több titkot hordoz, mint amit a fény nappalra ki tudna deríteni. Az ördögi üzelmek és rejtélyes események sűrű ködjében a város szinte pulzál az indulatoktól, pedig nem mindig volt ez így; több évtizeden át tartó béke ért most véget, Ők pedig, akik Noktoriánnak nevezik magukat, egyiküknek köszönhetően egyre közelebb kerülnek a lebukáshoz, ami végzetes poklot szabadíthat a világra. Van, aki még több hatalomra vágyik. Van, aki harcolni akar. Van, aki bosszúra esküdött. És van, aki biztonságban akarja tudni magát és a szeretteit. De lehetséges-e ez egy olyan városban, ahol a bűn átitatott mindent? És mit tudnak tenni a noktoriánok, ha kiderül, hogy áruló van közöttük?