Alig emlékszem már a halandó életemre, de amire emlékszem is olyasmi, amit szívesen elfelejtenék, elengednék a sötétbe a többivel együtt. Mielőtt Gita megjelent volna, akaratlanul is felborítva az addigi unalmas kis életünket, nem voltam egyéb, mint egy eszköz. Egy olyan nő, akit a családja vagyona és a rangja miatt hozzáadtak egy olyan férfihoz, aki mai mércével sok egyéb jelzőt kiérdemelne még a hímsoviniszta disznó mellett. De akkoriban más volt minden, az egyetlen fénypontja pedig az életemnek az volt, hogy nem tudtam annak a vadállatnak gyermeket szülni, amiért akkor még hálás voltam az isteneknek. Annyi kék-zöld és lila folt mellett, ami néha borította a testemet, igazából nem is csodálom, hogy nem sikerült, mert mindannak ellenére, hogy mi volt a szokás, egy nő szerepe akkoriban, az önérzetem valahogy sosem tűnt el és soha nem hagytam magam teljesen betörni.
Valószínűleg emiatt álltam én is a többiek mellé azon a napon, ezért éreztem úgy, hogy nem tűrhetem szó nélkül azt, amit egy -számomra akkor még teljesen idegen- nővel akarnak tenni, a többi pedig, már történelem.

Aztán jött Gita, meghozta a változás szelét és a feje tetejére állt minden, de mindent egybe véve, engem felszabadított, mert azzal, hogy kiemelt minket a halandók közül, egyben kaptam egy új családot, egy új közösséget is. Valakiket, akik közé tartozhatok, akikért kiállhatok, így hátra hagytam mindent, a nőt, aki egészen addig létezett és a férjemet is, akinek amúgy sem volt mit megköszönnöm.
Új életet kezdtem és miközben immár együtt ügyeltünk a világot mozgató erőkre, a saját utamon is elindultam. Azt nem mondom, hogy tökéletesen jó irányba, mert zsigerből sikerült egy olyan férfiba beleszeretni, akibe nem kellett volna, mert csak szívfájdalmat okozhat, de a fiamért, akit évekkel később kaptam tőle egy forró, lázas, ám mindenképpen egyszeri affért követően, mindig hálás leszek. Akkor is, ha Ő nem tudja, ha Ő azóta sem sejti, hogy a gyermek tőle van, az Ő vére, mert az akkori házasságát semmiképp sem akartam ezzel tönkre tenni, bármilyen ingoványos is volt épp.
Ez a titok évszázadok óta csakis az enyém. Még Sigurdnak sem árultam el, hogy a varázsló, akivel hosszú évekig házasságban éltem, egyáltalán nem az igazi apja és inkább meghagytam őt abban a tudatban, hogy a mi családunkban minden rendben van.