Ingatta a  fejét a témára de nem kommentálta, hiszen már eleget ömlengett róla, de egyetértett vele mélyen, így csak bólintott a férfi reakciójára. A felületesség átjárja az emberek mindennapjait általában, sokan nem figyelnek a részletekre. Persze ezt bármire rá lehet fogni: a technológia fejlődésére, vagy csak szimplán az emberi jellemre, legyen az felszínesség vagy lustaság. Nem nézi le egyiket sem, de tisztában van a saját képességeivel, általában a legapróbb dolgokat is képes megjegyezni: ám az elmúlt napjait, hónapjait hiába érzékeli a furcsaságokat nem tudja hova tenni és ez egyre inkább megrémiszti,
Sokáig nem fűzték tovább a dolgokat, így nagy beszélgetnivalójuk nem akadt, ellenben Josh már hozta is a megszokott hülyülős formáját, így egy ideig elvoltak egymásnak, szerencséjükre vendég sem akadt mert a jelenlévők már ki lettek szolgálva. Nemsokára kiderült hogy a rejtélyes hugi hamarosan színre fog lépni így sokáig nem fogja titok fedni a kilétét. Ingatta a fejét a cipős dologra, de nem érdekelte különösebben, hiszen a divatra különösebben sosem adott, persze igényes, de baromira átlagos, így az ilyen dolgokat is részesíti előnyben: na meg a kényelmet.
Elnevette magát egy kicsit a megjegyzésre miszerint csúnya lenne ha lerészegedne a vendégük az alkoholmentes italtól:
- Itt bármi lehetséges, legalábbis ebben a városban...a mondás szerint - vont vállat könnyedén.
Ám nemsokára akadt dolguk bőven a haverjával hiszen egy újabb vendégsereg érkezett, illetve a bowlingpályán is zajlottak az események. Kis időre le is állt nézni vigyorogva az ingyen showt amit kommentált is Josh, így megint meg volt az öt perc hülyéskedésük ami nem tartott sokáig. Egy újabb vendég sétált a pulthoz akiről messziről látszódott hogy baromi igényes nő, valószínűleg az a kategória akit Victor messziről elkerülne, na nem azért mert nem szép. Csak általában a hasonló kaliberű nők nem hozzá hasonlót keresnek az erősebbik nemben, így tudja hol a helye.
Josh persze már vissza is kontrázott a nő nyitó mondatára mondva:
- Szerencsére csak egy bowling golyót próbáltak meg  reptetni,  ami túl nehéz ahhoz hogy ilyen messzire szálljon - majd hozzáfűzte végül - ...ám ki tudja: nincs kizárva az sem hogy egy billiárd golyó is megtanuljon ma repülni - vonta meg könnyedén haverja a vállát. Egyelőre  úgy tűnik  a kicsit macsós  jellemet hozza szokás szerint, de jó maga inkább meghúzódott a háttérben mintha itt sem  lenne. Valójában tényleg el akart volna inkább tűnni, maga sem értette hogy miért jött hirtelen ez az érzés számára, eddig semmi problémája nem volt: legalábbis ha eltekint a nemrégi problémájától ami továbbra is csak lappang.
A Sex on the Beach koktélra csak pislogott egy kicsit, még szerencse hogy nem tőle kérték ezt, de hála égnek Josh résen volt így egy halvány mosollyal ki is szolgálta a vendéget mondva:
- Rendben hölgyem - amíg keverte a koktélt addig a testvér magához is hívta illedelmesen érdeklődve, ám tanácstalan volt.
- Jó kérdés, de ők vagy meg fogják egymást fojtani egy kanál vízben, vagy lesz valami - vont vállat könnyedén. Akárhogy is legyen ő balhét semmiképp sem akart, most ehhez nem elég kötélidegű hogy le tudjon ilyet normálisan kezelni.
Inkább Ramya italát állt neki készíteni amit kért tőle ám érezte hogy valami nem okés már  megint. Ahogy töltötte bele a jeget a koktélba a pohár gyakorlatilag széttört a kezében, mintha felrobbant volna. Ennek a fele sem volt tréfa, a földön szilánkok mindenfele, a tenyeréből pedig csöpögött a vér:
- Picsába - sziszegte, ám haverja szemeiben mintha sötétséget látott volna, de lehet beképzelte. Ám a határozottsága térítette észhez:
- Menj ki a levegőre, intézem gyorsan a kupit.
Victornak nem kellett ezt kétszer mondani, így gyorsan elnézést kért és egy adag papírtörlőt felkapott hogy azzal itassa fel a vért amíg  rohamos léptekkel ment kifele egyenesen hátra amerre csak a személyzet járkál. Tényleg ki kellett jutnia a levegőre: így kötött ki a konténerekhez ahova cigizni mennek ki a többiek.  Nos, neki jobb dolga is volt a bagózásnál, lerogyott a lépcsőre és szorította a köteget a sok sebére. Remegő kézzel felmérte a helyzetet és konstatálta hogy ilyen sérüléssel valószínűleg egy időre ki fog esni a munkából...
Pont káromkodott volna egy kört megint ám nem várt társasága akadt akire egyáltalán nem számított hiszen az új vendég toppant be akivel nem olyan rég dumáltak.  
- Ó,  hali. Ne aggódj nem történt nagy baj...azt hiszem - az ujjait tudja mozgatni és szilánkot sem érez a bőrében egyelőre, aztán lehet még a sokk miatt nem fogja fel. Igazából az kényesebb számára hogy baromira nem tudja megmagyarázni magának a dolgokat de a  társaságának azért megpróbálja, talán ezzel is nyugtatva magát:
- Eleve egy gyenge pohár volt, rég ki kellett volna dobnunk mert mosogatás során lett rajta kis repedés - lófaszt, jó duma, ám minden műszak elején pont ezeket kell ellenőrizniük hogy a vendégeknél ne legyen ilyen baki. Gyenge kifogásnak viszont pont jó  volt ez.

outfit || 1

  

Ingatta a fejét az új témára, hiszen neki nem hogy ikre, de még testvére sincs így sokat nem tud ehhez hozzáfűzni csak amiket hallott és tapasztalt másoktól. Biztosan jó lehet azért valakivel egy ilyen kapocs, ám neki már furcsa lenne ha az anyja hirtelen előrukkolna azzal, hogy bátyó lesz. Remélhetőleg vén korára nem hülyül meg, bár kifejezetten nem túl jó a viszonyuk, inkább megtűri őt rövid távon ha szükséges. Meg van a maga oka amiért külön költözött és nem csak azért mert elég pénzt összegyűjtött. Tudta hogy az anyja titkol előle valamit és ez csak mérgezte a viszonyukat évekig, még a mai napig nem mondta el ő meg már feladta a kérdezősködést. Könnyebb út volt számára az, hogy külön helyre vonul ahol egymaga van de legalább békességben.
- Klónozás hm, pedig köztük is vannak különbségek ha jól megfigyeli az ember. Igaz aprók, de ha kiismeri őket az ember akkor könnyen rájön. Volt osztályomban pont egy ilyen páros szívatta folyamatosan a tanárokat, az mondjuk vicces volt. Pedig az egyiknek volt egy anyajegy a nyakánál, ez különböztette meg őt a másiktól, de a tanárok mindig felületesen figyeltek csak az emberekre...egyedül az osztályfőnököt nem lehetett ezzel beetetni, ő ismerte őket, de a többiek simán bedőltek - ecsetelte vigyorogva Victor a társaságának, ám közben jött egy új vendég így kiszolgálta őt is szerencsére mindenféle probléma nélkül. Most egy kicsit elkalandoztak a gondolatai, így nem stresszelt rá annyira hogy ma még mit fog elrontani. Talán a beszélgetés jót tesz neki, ám állandóan nem járhat a szája és nem mindegyik ember vevő társalgásra. Ezt pedig szakmájából adódóan fel is kell ismernie és el is kell fogadnia. Amúgy sem szereti magát ráerőltetni másokra, így pontosan tudja hol kell meghúznia a határt ha kell.
Közben felröppent a megcsalós téma is amin eltűnődött hiszen ki tudhatná hogy mi van a háttérben ezek mögött. Simán el tudja képzelni hogy ő nem tudott olyannal szolgálni amit a másik elvárt volna tőle. Ám önbizalma bár nincs a béka segge alatt, ott még nem tart, de nincs is túltelve vele. Baromira nem egoista, de legalább elismeri ha béna valamiben. Valószínűleg mostanában a szerelemben is az volt, de mégis úgy gondolja hogy jobb lett volna ha a nők ezt másképp kezelik, mondjuk nem gerinctelen módon. Hanem odaálltak volna elé, hogy bocs de ez nem fog működni. Nem lett volna harag és sértődés, de ez úgy tűnik túl egyszerű lett volna.
- Ah, hát legalább a tiéd bevallotta, az is valami. Talán az rosszabb ha te jössz rá a dologra véletlen. Bár a tényen nem igazán változtat - vont vállat végül. Az árulás ígyis-úgyis árulás lesz még ha ez nagyon radikálisan is hangzik. Sajnos nem annyira nyitott gondolkodású és leszarom stílusú hogy erre ne így tekintsen rá. Ő mindig is úgy gondolta hogy a hűség semmi más, csakis döntés kérdése. Eldöntöd hogy valakihez hűséges leszel, bármi áron. Jöhet szebb és jobb is, de te nemet mondasz rá, elutasítod ha közeledik...viszont ha már valaki másképp cselekszik ő már úgy döntött hogy hűtlen lesz és kész. A piára meg a kémiára fogni felesleges, ha egyszer fejben eldőlt ez nála.
Szóba került végül a tesós téma is hiszen rá fordult a rivaldafény, de sok mindennel nem tudott szolgálni, hiszen unalmas egyke sajnos, de Josht azért testvéreként kezeli még ha csak jóbarátok is. Kevés ilyen közeli ismerőse van akiről ezt elmondhatja, de tudja jól hogy ha bármelyikük is valaha munkahelyet fog váltani azzal nem fog megszakadni a kapcsolatuk. Igaz neki sem mondta el még a körülötte zajló dolgokat amik jó ideje egyre furcsábbak. Ám feltűnt neki, hogy akárhányszor bakizik, a haverja mindig azonnal cselekszik és próbálja ő is jobb fényben feltűntetni a dolgokat. Persze az is lehet hogy ez egyáltalán nem gyanús, hiszen jóban vannak ugye, tudja jól, hogy visszafele is megtenné ezt érte Victor is.
- Még egy testvér? Jézusom... - dörmögte Josh de mellé vigyorgott is végül miután eljátszotta a puffogó szerepét.
- Ne a saját oldaladat nézd, hanem az enyémet - hiszen neki is lehet így testvére még ha baromira nem vérszerinti.
Hamarosan kiderült hogy a titokzatos iker mégis miért nincs még itt...nos elveszett a cipők rengetegében. Biztos benne hogy van egy csomó lábbelije ám neki pontosan csakis egy darab kell amiben tökéletesen tündökölhet és mit ad Isten, hát azt nem találja. Masszív dráma.
Még szerencse hogy van neki tesója aki tud tippet adni, hogy vajon merre lehet pont az a pár cipő amit annyira keres. Nem tudja elképzelni magáról hogy ő fejben tudna tartani ilyet már ha csak abból indul ki, hogy mégis mik vannak sokszor azokban a kicsi női táskákban is...egy fél világot el tudnak benne tárolni és gőze sincs mégis hogyan. Ez valami speciális női képesség ez fix, vagy varázslat.
- Ó, váó! Akkor úgy tűnik jó volt a tipped a cipő rejtekhelyével kapcsolatban - rávigyorgott a haverjára és cukkolta:
- Na, akkor nemsokára meg tudod állapítani hogy jó csaj, vagy sem - persze ilyenkor már nem nagy a szája, csak puffogott egyet válaszul. Tudja jól, hogy csak megjátszott "macsós" viselkedést vesz fel ilyenkor, de egyáltalán nem ilyen valójában. Ám semmiképp sem fogja őt lejáratni ez biztos.
- Nos, természetesen. Nem tagadhatom meg tőled a fogyasztást, csakis akkor ha már nagyon részeg vagy - válaszolt végül a kérdésére, így el is kezdte neki készíteni az italát könnyedén és szerencsére ezzel se volt probléma.
Nemsokára egy újabb adag vendég jött így ki kellett szolgálniuk őket ezért csacsogásra nem sok idejük akadt, ám amint véget ért a roham tűnődve lesett ki egy kicsit a pult mögül és figyelte az egyik bowlingozó társaságot a háttérben. Pont az egyik csávó gurított ám akkorát pattant a golyó hogy át is ment a szomszédos pályára. Próbálta nem elröhögni magát, hiszen akárhányszor lát ilyet mindig vicces számára, ám a szája határozottan megrándult. Ellenben Josh már kommentálta is:
- Mekkora balfasz - nem könnyítette meg a helyzetét haverja hogy ne törjön ki belőle a röhögés így inkább leoltotta:
- Te sem csinálnád jobban - mire válaszul egy "te meg csak fogd be szépen" fejet villantott rá amit vigyorogva fogadott.

outfit || 1

  

Lehet mondani bármilyen negatív egyénnek, de tudja hogy a karmában bízni nem a legjobb dolog. Persze ennek ellenére mindig megteszi ám kifelejti sokszor a képletből az embereket. Akik a velejéig romlottak sokszor és nem érdekli őket hogy mekkora pofont kapnak az élettől ők csinálják tovább a hülyeségüket. Meg sem fordul a fejükben, hogy lehet esetleg másképp kellene csinálni.
Végül ebben közösen egyet is értettek, így ezt a témát nem tudta tovább fűzni, talán jobb is, hiszen elég negatív irányt venne a beszélgetésük amivel nem lenne baja. Nem venné a szívére ám tudja milyenek az emberek.
Így inkább az ikerség fele terelődött a beszélgetés medre amire készséggel válaszolt a vendége. Meglepődött rajta, hogy a kétpetéjűek közt is van olyan kötelék mint az egypetéjűek közt.
- Ah, de érdekes, ez marha jó. Mármint tényleg, általában valamiért az egypetéjűek vannak nagyon ajnározva, holott ennek úgy tűnik semmi értelme. Talán csak azért annyira népszerűbbek mert nagyon hasonlítanak egymásra, míg a kétpetéjűek "csak" - itt idézőjelezte a kis szót a kezeivel - ..átlagos testvéreknek tűnnek.  Hm, elgondolkodtató - elmosolyodott halványan ahogy mondta hogy a húga ha szomorú akkor általában valami pasi van a dologban, mire csak ingatta a fejét. Nem is érti hogy lehetnek az emberek ennyire borzalmasak, mások szívét összetörni...kevés kapcsolata volt eddig, de egyikben sem ő volt a csaló fél. Sajnos egyik nem sem ártatlan a megcsalásos témában:
- Tudom nem fogja ez vigasztalni, de volt hogy az egyik exemet egy másik csávó szájából húztam ki gyakorlatilag...igaz felesleges is volt - vont vállat könnyedén - Sajnos mindkét nem velejéig sáros ebben a dologban, tisztelet a kevés kivételnek és nem csak megcsalásokra gondolok itt, hanem viselkedésre is - szerencsére már nagyjából felismeri a jeleket hogy ki nem százas, kiket kell kerülnie így a sokadik csalódás után. Ha bárkivel is összejönne azt most kétszer meggondolná az hótziher. Eleve van nagyobb gondja is most annál hogy a nem létező szerelmi életével foglalkozzon. Amikor random megfagy a macskája vizes tálkája ott már erősen elgondolkozik azon hogy mégis mi a franc van vele...vagy körülötte. Ám akárkitől csak úgy nem kérdezheti meg hiszen biztosan hülyének néznék.
- Szerencsés hogy ilyen normális tesója van aki támogatja bármi is van vele - fűzte hozzá végül a témához hiszen megmosolyogtató volt számára hogy szó nélkül meglepi a testvérét valami nassolnivalóval. Valószínűleg ő is így tenne, eleve szeret meglepetést okozni a hozzá közelállóknak, ezt Josh tanúsíthatja ám bevallani úgysem fogja hiszen akkor kiesne a nagy megjátszott macsó szerepéből. Ezen ő csak röhög magában, hiszen felesleges szerinte így megjátszania magát, de ezt hiába pofázná neki.
Végül a labdát visszadobták neki, így el is árulta hogy ő egyke és nem biztos hogy örülne egy testvérnek legalábbis ha csak Joshékból indul ki.
- Ah, hát már késő a szüleimnek mondani ezt hiszen régóta nincsenek együtt így kétlem hogy valaha lesz már tesóm. Persze biztosan sokat számít hogy mennyire vannak jóban, egy normális tesót elfogadnék természetesen. Helyette marad nekem ez a hülyegyerek - csapott rá egy nagyot Josh vállára széles vigyorral ezzel is jól megszívatva őt.
- Hé! - elégedetlenkedett a haverja ám hamarosan kiderült hogy a sokat emlegetett húgica miért is késik. A válasz talán egyértelműbb is lehetett mint azt gondolták volna. A fenéket dugó...
- Ah, nök.. - sóhajtott egyet legyintve Josh mire felnevetett Victor. Egy pár cipő, ezért késik, az a nem semmi.
- Lehet mire megtalálja a tökéletes cipőjét a szekrény mélyéről addigra be is zárunk - kuncogta el magát mire haverja csak duzzogva dörmögött egyet - Ám nem lehet hibáztatni na, akármilyen cipőben nem mozdulhat ki az utcára, hiszen ki tudja mikor találkozik élete párjával aki pont a cipője alapján fogja megítélni hogy vajon összejönne-e vele vagy sem - adta elő halálkomoly arccal, ám ezt a színjátékot még ő sem bírta elviselni, így elprüszkölte magát a végén a visszatartott nevetéstől. Valószínűleg magára baromi igényes nő lehet a titokzatos testvér, aki csak úgy egy egyszerű laza szerelésben nem libben be sehova.
Nos, őt lehet mondani trógernek, simán farmer-póló kombóban feszít itt a pult másik oldalán, hiszen a kényelmet jobban preferálja, ám úgy általában a mindennapokban is. Rég feladta azt hogy mindenkinek megfeleljen, mert úgysem tud többfele szakadni, beleőrülne egy idő múlva az biztos. Persze ez nem jelenti azt hogy ha valahova kötelező a kiöltözés akkor azt nem tenné meg, hiszen természetesen akkor megadja annak a módját, ám nem mindennapos nála ez.

outfit || 1

  

A tökéletesség említésére csak vállat vont, bár erről is lehetne hosszasan filozofálgatni, de ő maga tudja azt hogy baromi messze áll a tökéletességtől. Ám legalább sosem próbálta meg előadni magát úgy mintha nála nem lenne jobb. Bőven elég csak a hajára nézni, egyáltalán nem rendezett ahogy esik úgy puffanik. Megfésüli reggel és ennyiből ki is merül számára a nagy reggeli készülődés, ő biztosan nem tölt órákat a tükör előtt hogy a haja megfelelő szögben álljon az biztos. Többre tartja az alvást annál, inkább alszik fél órával tovább mitsem előállítson magáról egy olyan képet ami teljes mértékben hamis. Ám ahogy észrevette manapság már minden erről szól, pedig gyerekként még milyen egyszerű volt minden és még fel sem tűnt számára. Még tiniként sem bosszantotta hiszen akkor meg éppen a leszarom-időszakát élte nagyban.
Ám felnevetett egy kicsit mikor megjegyezte a vendége hogy néha még ő is bízik abban hogy hamarabb elkezd dolgozni a karma.
- Sajnos valóban lassan munkálkodik de nem is mindig biztos az eredménye. Ismertem olyan embert aki bőven kapott pofonokat az élettől ám abból sem tanult igazán. Stroke túlélése után sem gondolkozott el az életén, hogy lehet változtatnia kéne az emberekhez való hozzáállásán, maradt ő ugyanúgy olyan köcsög amilyen volt régen is...talán még rosszabb is lett - tűnődött el egy kicsit, hiszen rég találkozott az általa leírt illetővel hála égnek. Első munkahelyén volt főnök az illető...nem sírja vissza azokat az éveket. Szerencsére ez a hely ezerszer jobb még a kisebb bosszúságok ellenére is. Jobb a csapat és a vezetés is korrekt igazából, főleg azután hogy máshol már megtapasztalta a Pokol egyik bugyrát a sok közül.
Egy apró vita alakult ki közte és Josh közt de valójában semmi komoly, ám hamarosan szóba kerültek a csajok, így a haverja már le is csapott erre a lehetőségre amin homlokon csapta volna magát legszívesebben de mégsem tette. Mindig csak erre tud gondolni, hát ez hihetetlen...
Szerencsére kapott frappáns választ amin kárörvendően rávigyorgott és egyből be is kussolt. Valójában igaza van a vendégnek, hiszen mint testvér nem az ő reszortja ezt eldönteni hogy jó csaj a testvére vagy sem. Azért próbált reménymorzsákat csepegtetni viszonzásul, ám hamar rájött hogy jobban ismeri ő a saját húgát így amit mond valószínűleg nagyobb igazságalappal bír.
- Úff, akkor ez pech - túrt a hajába egy kicsit zavartan, ám hamar választ kapott a következő kérdésére ahol nagyjából rá is jöhetett a részletekre. Érthető hogy nem veszi magára, de ha csak magából indul ki egy sokadik felültetésnek még ő sem örülne. Persze testvérrel más a helyzet mint egy barátnővel de akkoris: a csalódás az mindig is csalódás marad akárhogy szépítjük.
- Ó? Ikrek vagytok? Az tök menő lehet - vigyorogta el magát majd eszébe is jutott amit egyszer régen hallott erről - Akkor van köztetek ilyen láthatatlan kapocs? Azt mondják hogy tudtok arról ha a másik bajban van, érzitek vagy ilyesmi. Vagy ez csak az egypetéjű ikreknél van csak? - tűnődött el ezen hiszen mindig érdekesnek találta ezt ám sosem volt olyan ismerőse akinek feltehette volna ezeket a kérdéseket. Persze túlzás hogy a vendége is az lenne így lehetőséget adott neki a kihátrálásra a témából:
- Persze ha ez túl személyes egyáltalán nem muszáj válaszolnod, nem sértődöm meg rajta nyugi - tette hozzá gyorsan. Ám hamarosan vissza lett dobva a labda, de ő nem bánta ezt a témát igazából, igaz sokat nem feltétlen tud erről mesélni:
- Áh, én egyke vagyok. Nem tudom eldönteni sokszor hogy ez jó vagy rossz dolog igazából. Joshékat ismerve inkább áldás - vigyorogva mutatott a munkatársa felé - ...ők az öcsijével folyamatosan nyúzzák egymás idegeit. Nekem ez határozottan nem hiányzik az biztos, pedig tudom hogy néha lepasszolná nekem egy hétre a kis testvérét, de én mindig passzolom ezt a csodálatos lehetőséget - még csak az kéne, hogy nála dekkoljon. Egyrészt kienné a vagyonából, másrészt meg valószínűleg Rafi megutálná egy ilyen után. Erősen kétli hogy egy hiperaktív kölyköt elviselne egy macska aki a nyugalomhoz van hozzászokva.

notes || 1

  

Minél tovább folytatódik ez a párbeszéd egyre jobban nem érti ezt a csávót aki totálisan nyugodtnak látszódik és még az se zavarta volna ha a koktél a ruháján kötött volna ki. Magasba emelkedtek a szemöldökei a kijelentése során így teljesen idióta módon visszakérdezett:
- Hogymicsodatessék?! - még maga sem hitte el hogy békés módon lett volna kezelve egy ilyen baleset, de ennek ellenére is tartotta magát ahhoz hogy jobb hogy semmi ilyesmi nem történt meg. Még akkor sem ha maga Dalai Láma a csávó vagy a fene se tudja - Más egyből a főnökömért sikítana, majd miután elnyertem méltó büntetésemet csak utána menne haza ruhát mosni.
Az emberek mindig imádják a balhékat szóval a vendégsereg epekedve nézné is a jelenetet az fix, majd csak popcornt kellene osztogatni közöttük két dollárért és jó bevétel lenne. Ám helyette Joshal parádéztak egy kicsit mikor szóba kerültek az elemek, szerencséjükre a vendég nem érezte magát kellemetlenül még el is kapott egy lágy mosolyt tőle. Igaz előtte nem értette a nagy homlokráncolását, hiszen milyen elemek léteznek még a ceruzaelemeken kívül? Persze, többféle elem létezik: laposelem, góliát elem, mikro elem satöbbi, de mégis ez a legelterjedtebb nemde?

Hamarosan tisztázta magát azzal hogy ő valójában arra gondolt hogy a sors babrál vele mire csak beletúrt egy kicsit a hajába. Valamennyire sikerült ezt eltalálnia, ám nem számított rá hogy pont egy számára idegen szájából hallja majd ezeket a szavakat. Persze nem mesél senkinek sem arról hogy lassan a feje tetejére áll a saját világa amit eddig biztosnak gondolt és ahogy telnek a napok egyre inkább az a meggyőződése hogy kezd teljesen beketyózni.
- Sorsnak nem nevezném, nem mintha abban nagyon hinnék vagy nem tudom. Kényes a téma mert abból mindig valahogy az a hülye ezotéria, jóslás meg a többi következik. Azokban meg aztán pláne nem hiszek, egyedül a karmában látok valamit hiszen ha valaki köcsög az előbb vagy utóbb visszakapja azt valamilyen formában az élettől. Kérdés hogy mennyit tanul belőle - vont vállat könnyedén. Legmerészebb álmaiban se gondolta volna hogy pont ilyen témát kell szétcincálnia egy vendéggel, de hát ez a szakmájának a szépsége: bárkivel bármiről szóba kell elegyednie, hiszen részben beszélgetőpartnernek is kell lennie a pultosnak. A szórakoztatás a kiszolgálás része és ennek eleget is tesznek ha valaki éppen ezt igényli. Nem mindenki áll le dumálni a pultosokkal, de ha mégis akkoris elégedetten kell távoznia az illetőnek.
- Igen, valamivel jobb lett, köszönöm - biccentette meg a fejét egy halvány mosollyal ahogy summázta a vendég a helyzetét. A kezdeti mérge határozottan elmúlt ez tény ám valószínűleg ez csak egy időszakos dolog lesz szokás szerint. Ezek a hülye balesetek mindig a legrosszabbkor fordulnak elő vele és már nem tudja hova tenni. Ám hogy terelje a gondolatait inkább témát váltott így hamar kiderült hogy a testvérét várja a társasága.
- Jó csaj? - kérdezett vissza egyből Josh mire megforgatta a szemeit Victor. Ki a fenét érdekli?
- Ember.…! - nem hitte el hogy a haverja hogyan lehet ilyen hülye, de természetesen ha a női nemről van szó akkor ő egyből lecsap a témára. Neki jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál hogy ilyesmire fókuszáljon. Így is bonyolult az élete, nem hiányzik belőle egy nő is még ennek a tetejére akire még szintén figyelnie kéne.
- Khm...ez sajnálatos, de ne add fel a reményt lehet még betoppanhat. A közlekedés kissé kaotikus, simán lehet hogy éppen egy dugó kellős közepén ücsörög és pont lemerült a telefonja - vagy tényleg felültette. Ez a rosszabb lehetőség, de igyekezett azért pozitív irányba vinni a témát viszonozva az előbbieket. Ám ha tényleg ennyire rendszeres ez akkor valószínűleg feleslegesen hitegeti őt így fanyaran elhúzta a száját:
- Miért csinálja ezt mindig? Nem vagytok jóban? Vagy ennyire feledékeny? - más opciót nagyon nem tudott elképzelni, de könnyedén előfordulhat hogy tévedni fog. Testvérséghez nem ért nagyon hiszen jó maga egyke gyerek. Régebben akart volna tesót, manapság meg gőze sincs hogy vélekedjen erről. Biztosan jó lehet egy közeli családtag akivel mindent megoszthat az ember, ám kétélű dolog ez is mint minden az életben. Vannak akik  nagyon jóban vannak, mások gyűlölik egymást, aztán persze ott van a közömbösség is.  

notes || 1

 

Az alkoholmentes Arnold Palmerre esett vendégének a választása ami egy finom frissítő jegestea és limonádé tökéletes keveréke. Az alkoholos verzióba egyébként vodka szokott dukálni ám ha a vevőnek is rendben van ő bizony vaníliás vodkát tesz bele, de természetesen erről minden esetben kérdezni szokott. Van aki nem szereti a leheletnyi változtatásokat sem a kedvenc koktéljában amit teljes mértékben meg tud érteni. Jó maga viszont szeret kísérletezni az ízekkel és egyszer valami igazán különleges italt is létre akar majd hozni. Addig marad az otthon kutyulás és néha a vendégeknél való próbálkozás.
- Rendben, máris készítem - bólintott és már neki is állt az egyáltalán nem bonyolult italnak ám ekkor történt egy kis baleset. Amivel tisztában volt, hogy egyáltalán nem volt az, nem tudta most sem hova tenni az egészet és már hónapok óta ez megy neki és ezzel könnyen lehet hogy a munkahelyét is kockáztatja. Lehet most nem köpi be a munkatársa, de sosem tudhatja hogy kit kap maga mellé aki lesz olyan álnok kígyó és a főnöküknek elmondja hogy mi a helyzet. Tudta hogy Josh nem regélne hiszen jóban vannak, mikor még kezdő volt a srác ő karolta fel és ezt mindig a mai napig is meg akarja neki hálálni.
- Semmi? Még szerencsére hogy nem jutott a ruhádra basszus - sóhajtott lemondóan miközben intézte el a rumlit maga után egy kis segítséggel. Ekkor esett le neki hogy még káromkodott is egy kört a vendége előtt akaratlanul, nagy szerencséje van hogy jó munkatárssal van egy műszakban most. Még a basszusért is mások csúnyán néznek általában, az elején mikor kezdte a szakmát megejtett pár hasonló szöveget, de hamar megtanulta hogy erre ráfázhat szóval onnantól hanyagolta, egészen eddig. Tényleg úgy érzi, hogy kezd minden szétfolyni a kezei közül amiket eddig biztosnak hitt.
- Bocsánat, nem neked szántam, magamra vagyok mérges - utalt a kényes jelzőre és próbálta az újabb bakiját elsimítani. Értékelte hogy nem egy balhézó vendég akadt ilyen gyenge pillanatában mert még nagyobb lett volna a gondja mint eddig.
Újból nekiállt és szerencsére nem volt már újabb baleset így hamar ki is szolgálhatta a szemben ülőt aki már egy ideje várt türelmesen az italára. A finom megjegyzésére csak ingatta a fejét majd kibökte halkan:
- Mmm...nem tört le, inkább idegesít hiszen évek óta ezt csinálom - azt nem akarta hangosan bevallani hogy mostanában állandóan van valami hasonló baromság, de mivel valószínűleg nem buta így könnyen kikövetkeztetheti ha akarja. Kiszolgált egy újabb embert közben aki egy Cherry Blossomot kért amit hamar át is nyújtott neki, hiszen nem túl bonyolult valójában ez az ital, hiába a különlegesebb név. Akadt végre egy kis szusszanásnyi ideje így amíg a poharakat törölgette addig meg is szólalt halkan a csávó akivel nemrég beszélt egy kört. A kérdését nem tudta hirtelen hova tenni, kicsit össze is ráncolta a szemöldökeit ahogy elgondolkozott:
- Elemek? - tűnődött hogy vajon mire gondolhatott és próbálta kontextusba helyezni az elmúlt történések alapján de baromira nem tudta. Ám egy tiszta sor volt számára: haza akart már menni kockulni, hogy ott levezesse a feszültséget egy agyatlan lövölde keretében.
- Ah, ceruzaelemek? Ne is mondd, baromi gyorsan merülnek, nem győzöm őket újratölteni… - eltűnődött  a gondolatmenetén és elhatározásra is jutott - …jah, vennem kell egy új vezetéknélküli egeret ami már modernebb és usb c-vel tölthető mert ez már nem pálya. Nem is értem mi a fenének szenvedtem ezzel eddig. Köszi a tippet - vigyorogta el magát ahogy feltalálta kis segítséggel a spanyolviaszt. Ekkor elkapta Josh fejét aki úgy nézett rá, hogy menten orron vágná ha most éppen nem dolgoznának, helyette csak kiakadt egy kicsit:
- Már mióta ezt pofáz... - köhincselt egyet hogy a stílusán javíthasson igaz már későn - ...izé mondom neked. Múltkor is emiatt vesztettünk mert a legrosszabb helyzetben kellett elemet cserélned természetesen - forgatta meg úgy a szemeit, csoda hogy nem fordultak ki a helyükről. Nem bírhatta ki visszaszájalás nélkül Victor ezt a megjegyzést ami teljesen jogos volt:
- Na jó, de utána nyertünk zsinórban ötöt ne feledd - tapintott rá a lényegre és még tovább tudta volna ütni a még forró vasat, de sokat nem cseveghettek hiszen mégis vendég ült velük szemben akivel illendő lenne foglalkozni. Igaz a maguk módján most lehet éppen szórakoztatják őt talán, feltéve ha egy nem begyepesedett egyénről van szó.
- Na és te? Hogyhogy erre keveredtél? Általában idősebb korosztály szokott errefele lézengeni - saját korabelinek nézte így látszatra valahol húsz és harminc közt.

notes || 1

Botrányosan rosszul aludt egy jó ideje és folyamatosan visszatérő emlék kísérti az álmait. Szinte el is temette magában az évek folyamán ám mióta találkozott azzal a furcsa nővel múltkor azóta nem hagyja nyugodni a tudat hogy valami baromira nincs rendben vele. Az a találkozás is felért egy katasztrófával, de szerencsére a másik nem neheztelt rá. Persze simán lehet hogy feleslegesen stresszel rá erre az egészre és innentől soha a büdös életben nem fognak találkozni Letaval mivel valljuk be: Chicago egy nagy város. Lehetne csúnyább jelzővel is nyomatékosítani ezt a kijelentést, de a vége úgyis ugyanaz lesz, nem fűz hozzá sok esélyt hogy megint összefutnak. A véletlenekben meg nem is hisz, pedig lehet át kéne gondolnia a hozzáállását bizonyos dolgokhoz.
Valószínűleg nem a véletlen műve, hogy egy idióta tini emlékkép kísérti, mikor egy kirándulás alkalmával majdnem belefulladt a folyóba, ám valamilyen csoda folytán a víz megmentette. Legalábbis úgy gondol erre vissza, hiszen akárhányszor visszatekeri a felelevenedett képeket egy nagy buborék vette körbe és emelte az fel a felszínre. Ám lehet hogy mégis teljesen más volt? Csak ki van már ez színezve és többet gondol bele?
Meredten nézte a plafont és bámult ki a fejéből: tudta hogy nemsokára megszólal az ébresztője, így fel kell kelnie lassan. Raffaello nem vár és hamar követeli a kiadós reggelijét. Néha csodálkozik hogy nem durrant még szét ez a macska, de elengedte ezt a dolgot, adott neki egy újabb adagot.
Kibattyogva a fürdőbe konstatálta hogy a feje eszméletlenül botrányosan néz ki és ezzel kezdeni kell valamit mert nemsokára emberek közé kell kimozdulnia. Szerencsére a hideg zuhany mindig segít ezen az ideiglenes állapoton így hamar összekapta magát hogy elindulhasson egy újabb melós nap amihez most amúgy semmi kedve jelenleg, de amint betér mindig elhessegeti a rossz érzéseit és igyekszik pozitív lenni.
Hamar vendégsereg lepte el a pultot és nem győzték őket kiszolgálni a munkatársával, de idővel csillapodott a helyzet ahogy az lenni szokott általában. A nyitás kaotikus, dél fele üresjárat, majd délutántól estig pörgés megint mert ebben a városban hemzseg éjszakai élet.
Eddig semmilyen baki nem történt, így kifejezetten elégedett a teljesítményével, szinte már-már fellelkesült és elkönyvelte magában már most előre egy jó napnak. Egy újabb vendég jött akit a szokásos mosolyával fogadott és türelmesen megvárta amíg a telefonján elintézte a dolgát az illető:
- Üdv. Mit adhatok? Vannak koktéljaink is, természetesen alkoholmentesek is vannak a felhozatalban - mindenkire gondolni kell, aki vezet az is tudjon inni valami finomat ne csak a csapvizet vagy a különböző üdítőitalokat.
- Itt van az itallap ha esetleg valami különlegesebbet szeretnél - mutatott a kis füzet felé amiben képes illusztrációk is voltak. Nem sürgette és ha kellett akkor segített is a választásban plusz információk csepegtetésével. Amint megszületett a döntés azonnal nekiállt az ital készítésének amivel egész jól haladt, ám egy váratlan pillanatban kilötykölődött a folyadék, gőze sincs hogyan és már el is árasztotta a pultot.
- Picsába.… - gondolta magában, bár nem sokon múlott hogy ki is mondja, de vendégek előtt nem akart kocsisként káromkodni, pedig most szívesen tette volna. Vörösödő fejjel gyorsan rongyért és papírtörlőért kapott majd megszólalt:
- Bocsánat, túlságosan gyorsan kevertem az italt a kanállal… - ami egy szemenszedett hazugság, de valószínűleg úgy látszott az egész legalábbis ezt gondolta bele. Ám tisztában volt vele hogy semmi probléma nem volt a technikájával, az egyetlenegy nagy probléma csakis ő. Legszívesebben üvöltve levágott mindent a földre és otthagyta volna a fenébe az egészet. Nem tudja eldönteni melyik a jobb, hogy random kihagy az agya vagy a fene se tudja és hirtelen túl sok jégkocka lesz az italokban, vagy ez…random kiömlik. Vagy mi a fene, nem tudja feldolgozni az egészet. Szerencsére Josh a munkatársa besegített a takarításba, így ketten hamar elsimították a bakit mintha mi sem történt volna. Hálás mosollyal biccentett felé majd megszólalt:
- Khm, szóval hol is tartottam? Ó igen, a kis cunami előtt még egy ital készült éppen - ingatta a fejét majd újból nekilátott és szerencsére hamar össze is dobta. Bravó! Vállon veregette volna magát, de alapvetően így működik ez nála, ám egy ideje zavaró tényezők akadályozzák őt ebben, lassan minden áldott nap.
- Tessék, egészségedre - biccentett a fejével röviden.

notes || 1