- Csak nevezd meg az árát – vérmesen hagyják el száját a szavak, ahogy kiejti őket lilára rúzsozott ajkain. Követel, temperamentuma egyszerre lobban, mégis az energiája jéghideg. Pont olyan, mint amikor átkozódik, vagy rontást szabadít a világra.
Kérni nem szeret, nem is jó benne, hacsak nem éppen egy áldozatát hízelgi körül, mert akkor nagyon profi. De most szó sincs ilyenről. Üzletelni jött. Varázslatot varázslatért. Átkot és rontást, szerelmi kötést, és mindazt, ami megfoszt a szabad akarattól, szerencsétől, egészségtől, netalántán élettől – ehhez ért ő. Azokhoz az átoktörő varázslatokhoz már kevésbé, amire most neki is szüksége volna. Lilith átoktörő mágiája túl nyers, kiforratlan ahhoz, hogy saját magán gyakorolja. Ahhoz, hogy úgy kapja vissza az elveszett emlékeit, mint ahogy szeretné – a legkedvezőbb módon, természetesen –, kifinomult varázslatra van szüksége, amelyhez egy ebben a mágiaágban jártasabb személy segítsége szükségeltetik.
Ezért is fogja megkeresni az exét, amennyiben itt nem jár sikerrel. És idáig úgy tűnik, hogy nem fog sikerrel járni. Az itteni bagázs sokkal inkább csőcselék, fiatal varázslók és boszorkák; talán még akkor is jobban járna, ha saját maga végezné el a varázslatot. Noha ezt az eshetőséget végső megoldásnak szánja, arra az esetre, ha a volt férje is csődöt mond. Elvégre több emberöltő telt el azóta, hogy utoljára bármiféle információja volt a férfiról. Lehet, hogy már nem is űzi a mágiát egyáltalán, vagy éppen csak minimális szinten. Abban egészen biztos, hogy a fekete mágiával megszakította a kapcsolatot akkor, amikor úgy hitte, hogy Lilith meghalt. A férfi mindmáig abban a tévhitben él, hogy az akkori felesége máglyán végezte a boszorkányságért. Ezt tette akkor a fekete mágia azokkal, akiket a használatáért elkaptak, Killian pedig hátat fordított a sötétségnek egy életre. Így Lilith vissza se tért hozzá, hiszen az útjaik ezáltal örökké különváltak. Őt aztán ne akarja megtéríteni senki. Túl sokat feladott már ahhoz, hogy visszaforduljon, vagy letérjen a sötétség útjáról. A lényébe, zsigereibe ivódott; ha megvágnák, a vére nem is karmazsinszínű lenne, hanem obszidiánfekete.
- Szóval?
- Szerelmi-kötést akarok. Vudu-t.
Lilith még Afrikában tanulta ki a vudu-varázslat és misztérium fortélyait, aztán volt szerencséje a New Orleans-i élete alatt finomra csiszolni a tudást.
- Legyen. De előbb látnom kell az „árut”. Ha olcsó a hús, akkor nincs üzlet. Holnap ideküldök valakit, és ha leszeded róla az átkot, akkor megegyeztünk.
Lilith saját kezűleg fogja megátkozni a kísérleti alanyát. Ha az ő rontását le tudja szedni az illetőről, akkor talán azt az átkot is képes lesz megtörni, ami Lilith emlékeit gyötri.
Amikor hazafelé tart, a retkes sikátor falain élettelen nyöszörgés visszhangzik. Halál szag. Ismerős, földöntúli energiák. Hamarosan meg is lát két testet a földön gubbasztva. Az egyik halott, a másik test viszont nagyon is ép, ellenben a testhez tartozó elme küszködik. Hamarosan kirajzolódnak a női vonalak, a hiányos, megcibált öltözék, és a vele szemben elterülő hulla. A megtestesült káosz lengi őket körbe, és Lilith szívesen cseppen bele, hogy élvezettel magába szívja az őt tápláló energiákat.
A nőt megerőszakolták, ez egyértelműen látszik, ahogy kétségbeesett és könnyes szemekkel nőtársára néz, reménykedve, hogy az majd valamiféle megnyugvást tud nyújtani neki.
Csak kár, hogy Lilith az, aki csak blazírt hangon hümmög egyet, majd elkezdi a segélyhívót tárcsázni. Mire ideérnek, ő persze már messze jár, de a lánynak segítség kell. Lilith képtelen a segítség azon formájára, ami jelenlegi helyzetben elvárt lenne, legjobb esetben is csak felpofozná a másikat, hogy szedje már össze magát. Tudja ő, hogy ez a világ más, itt nem minden úton-útfélen erőszakolják meg a nőket, csak a kietlen sikátorokban szombat esténkén. Szívesen megölné az illetőt, de már halott, így neki több teendője itt nincs.
Ezzel a gondolattal tér haza az ideiglenesen berendezett loft lakásba, ami sokkal inkább tűnik egy leharcolt néhai galériának. Annyi különbséggel, hogy mindenfelé gyertyák, csontok, felfestett szimbólumok és átkozott tárgyak vannak szanaszét, a fagyóban pedig ilyen-olyan testrészek – inkább emberi, mint állati eredetű. Jobban szereti ezeket a kellékeket a rituáléihoz frissen felhasználni, de a szükség nagy úr, kitudja mikor lesz rá sürgetően szüksége.