Látszólag türelmesen tölt az asztalon lévő pohárba a vodkából, a kettő közül csak az egyikbe. A férfi hangja újra s újra elakadt, a beszédének ritmusa állandóan ugrált az idegességtől, miközben magyarázatot próbált adni a félreértéséből adódott problémára, ami ezáltal az övévé is vált. A feladata végtelenül egyszerű volt, a lányokat elkísérni az okirat hamisítóhoz, hogy elkészítse a képeket az új okmányaikhoz, ügyeljen rá zökkenőmentesen történjen minden, senki se akarjon egy óvatlan pillanatban elslisszanni vagy valamivel próbálkozni. Alap biztonsági feladatok, amiket ráadásul nem egyedül kellett managelnie, Oleg is vele volt tapasztalt tagként -- csak volt.

Kézbe veszi az italt, egyelőre semmit sem reagál a hozzá intézett szavakra, csak szó nélkül, rezzenéstelen arccal lehúzza a szeszt. Se nem bólint, se nem ül ki rosszallás a vonásaira, nehéz olvasni az egész jelenségét ahogy feldolgozza a kapott információként, mégis egészen nyitottnak hat, és mintha a férfi is másra számítana, lényegesen rosszabbra ehhez képest. A feszültségén oldana egy keveset, ha a közöttük lassan szelhetővé kövéredő csend nem fokozná azt mégis hatványozott mértékben. Remeg a keze, babrál vele, a tekintete ide-odacikázik, izzad, megköszörüli a torkát, meggondolja magát ahelyett újra szóra nyitná a száját, amihez az erőt pár szekundával később sikeresen meglelné, ha.
Ha.

A fegyver figyelmeztetés nélkül kerül elő, gyors mozdulattal, ideje sincs arra felfogja a másik mi történik miként farkasszemet néz a pisztoly csövével, és az élete se tud lepörögni a lelki szemei előtt, nincs rá lehetősége. Ostoba birkaként hal meg abban a pillanatban amint a fejébe fúródik a golyó, távozik a koponyája túlfelén az agyvelejének kisebb darabkáival egyetemben. A helyiség némaságát csak a hirtelen dörrenés, a test földre hullása szakítja meg. Ő változatlanul nem ejt szót, nem bosszankodik hangosan, nem tesz megjegyzést, csak a zsebében lévő telefonjáért nyúl, és lerakja a még meleg végű fegyvert az asztal lapjára, végül újból megtölti a poharát.


Ennyit ír a vodka elfogyasztását megelőzően, majd rányom a küldés gombra. Az üzenet Lorenzini emberének megy -- глаз за глаз. Oleg mellett ezt a férfit is járulékos veszteségként írhatja le, és míg az előzőt sajnálja, az utóbbit cseppet se. Zavartalanul folytatódik az estéje a tartozás lerovását követően, mégha halottak csak az ő oldalukon is vannak a nap végén, ugyanakkor maguknak köszönhetik. A követ a vérével frissen felfestő férfinak.

Magához veszi a hiányos töltetűt, és ahogy ellépne az asztaltól elcsípi a szeme sarkából a földre esett polaroid képet, ami egy kisgyereket ábrázol a szüleinek gyűrűjében. A bűnlajstromának sorában nem ez lesz az első alkalom valakit árvává vagy özveggyé tett, és nem is az utolsó. Indifferens ábrázattal halad tovább, int az ajtóban álló két orosznak, hogy jöjjenek, gondoskodjanak egykori társukról, takarítsanak fel utána. Odakint majd hívja az öccsét, hogy tájékoztassa róla elsimította az ügyet, nem mérgesedik el a helyzet a két család között egy idióta ostoba reakciója miatt, és nem fog többet előfordulni.

Talán, ha agyért imádkozott volna, és jobb idegekért -- Бог любит тебя, но недостаточно, чтобы спасти тебя.