- Oldozz fel Atyám, mert vétkeztem. - Minden elbukott fogadásnak megvolt a maga ára. Dmitrij nyilvánvalóan a térdére görnyedve röhögött volna rajtam, ha végignézi ezt a jelenetet; a gyóntatófülke sötétjét csupán egy halványan égő lámpa igyekezett megtörni, a szűk helyiség szinte fojtogatott, miközben a lyukacsos kis ablakot bámultam magam előtt. Térdre ereszkedtem, mintha tényleg bűnbánatot akartam volna tanúsítani egy elkövetett cselekedett miatt, de ha tényleg ezért lettem volna itt, valószínűleg még egy hét múlva is itt térdepelhetnék.
Az ablak lassan elhúzódott, de nem emeltem fel a fejem; ott görnyedtem, összekulcsolt kezeimmel kapaszkodva, mintha tényleg bántam volna valamit. Bármit. - Mi a bűnöd, fiam? - Az idős hang talán megnyugvást jelentett volna azok számára, akik tényleg esdekelni akartak a bűnbánatért. Talán meghallották volna a hang színében Istent, én azonban csak nagyot sóhajtottam, miközben összeszorítottam a szemeimet.
- Loptam, Atyám.

1998. Szentpétervár
Gyors léptekkel próbáltam a hátam mögött hagyni a tömeget, kezemben a legújabb zsákmánnyal, arra a helyre igyekezve, ahol minden sikeres lopás után találkoztam Igorral. Nem is volt más lehetőség, mert tudta, hogy ha nem jövök, elkaptak, és talán soha nem lát majd viszont. Az anyánk már régóta nem élt, mocskos kurvaként halt éhen egy utcasarkon, bennünket pedig állami gondozásba kényszerítettek. De a Smirnov testvéreket nem ilyen kőből faragták; két hét után szöktünk meg, és már közel három éve éltünk abból, amit más zsebében találtunk. Ez a mai pedig tényleg hatalmas fogás volt.
A kezemben forgattam a kizsebelésem jussát, talán még soha nem volt ilyen nagy értékű óra a kezemben; nem értettem az ékszerekhez és az ilyen holmikhoz, mert mindig a pénzre mentem, könnyebb volt abból boldogulni, mint ezt elpasszolni, de tudtam, hogy ez a darab rengeteg pénzt ér majd.
Néha lopva a hátam mögé néztem, vajon látom-e a férfit, akit kizsebeltem, de nyoma sem volt. Haladtam tovább, alig vártam, hogy elújságoljam Igornak, vágytam a büszkeségére, a következő lépésnél azonban megtorpantam. Nem önszántamból, egy erős kéz kulcsolódott az én törékeny, vézna vállamra, és mikor felemeltem a fejem, megpillantottam a metsző, hideg, kék szempárt. Ő volt az. A férfi a tömegből, az óra tulajdonosa, kifejezéstelen arccal, mégis úgy éreztem, hogy a vesémig lát. Vetettem egy ijedt pillantást a kezére, az egyik tetoválás pedig mindent elárult ahhoz, hogy tudjam, a legrosszabb darázsfészekbe nyúltam. Ott, abban a pillanatban azt hittem, aláírtam a halálos ítéletemet.
Akkor még nem is gondoltam, hogy ez a bűn indít el egy új úton, a vállamon egy olyan kézzel, mint Vladimir-é.  

- Folytasd, Fiam. - Ne aggódj, Atyám, nem maradok adósod.
- Hazudtam, Atyám.

2022. Chicago
A düh egyik pillanatról a másikra éledt fel a gyomromban, bár túlzás lett volna azt állítani, hogy nem volt meg a tökéletes előzménye. - Ha ezt még egyszer megcsinálod, Tatiana. - Fenyegetőn emeltem fel a mutatóujjamat, a másik kezemmel a lány csuklóját markolva, miközben a  mélykék szemeit fürkésztem, én magam pedig úgy éreztem magam, mint valami felhergelt állat, miután a férfi felháborodva hívott, hogy engedetlen a lány. - Nem kell többé aggódnod a családod miatt. - Adtam ki a végső ultimátumot, mert tudtam, hogy nála csak ezzel lehetek igazán hatásos. Nem önszántából volt itt, nem saját akaratából adta a testét szolgálatba más, idegen férfiaknak, pedig alakulhatott volna rosszabbul is a sorsa. Mondjuk lehetett volna egyszerű, hétköznapi kurva a város egyik koszos sarkában, egy átkozott lebujban zsebpénzért. Se. Mert hogy egy fityinget sem látott volna, azt minden strici előre garantálta. Én azonban nem kurvafuttató voltam, éppen ezért viszonylag ritkán akadt gondom ezekkel az escort lányokkal. A dacnak itt nem volt helye, és neki adtam volna igazat, ha a férfi kezet emelt volna rá. De nem ez történt. Egyszerűen nem akarta teljesíteni azon egyszerű feladatát, amiért tetemes összeget fizetett ki valaki. Pénzzel pedig nem szórakozunk. - Tűnj a szemeim elől. A következő ilyet nem úszod meg következmények nélkül. - Úgy löktem el a kezét, mintha nem is emberi lény lett volna, majd miután feliszkolt az emeletre, tekintetemet a szokatlanul hallgatag Dmitrij felé fordítottam. Általában szerette kivenni a részét ezekből, nem ijedt meg attól, hogy tettlegességig fajuljon egy ilyen helyzet, most mégis zsebre vágott kézzel támaszkodott a fal mellett, mintha éppen engem kellett volna tesztelnie, én vajon mit teszek. - Szokatlanul hallgatag vagy, barátom. - Léptem egyet felé, majd megálltam mellette, és elvigyorodtam. Volt egy sejtésem, az apja elég rendesen kipécézte magának az elmúlt időszakban, ezt pedig onnan tudtam, hogy... én voltam az  apja őrszeme, aki szemmel tartott a heves és szélsőséges fiát. Dmitrij a legjobb barátom, az apja viszont a főnököm. A parancs pedig parancs.

- Van még más bűnöd is, Fiam?
- Igen, Atyám. Mind közül a legrosszabb. - Mondtam, a hangom azonban minden eddigi érzelemtől mentesült. Már nem volt bennem semmi, csak a vad tettvágy és az állatias ösztön.
Felbomlottak az összekulcsolt ujjaim, az egyik tenyeremmel a lyukacsos ablakot toltam el, míg a másikkal a zsebembe nyúltam és elővettem a pisztolyt, de mielőtt meghúztam volna a ravaszt, éreztem, hogy megfeszül minden izom az arcomban. - Öltem, Atyám. - Nem hagytam neki időt, hogy feldolgozza a látottakat és hallottakat, meghúztam a ravaszt, a tompítónak köszönhetően azonban szinte minden hang nélkül tört elő a golyó, meg sem állva a szürkeállományig. Visszadőlt a székébe, a szemei fennakadtak, én pedig lassú mozdulattal visszacsúsztattam a fegyveremet a zsebembe, és egy elégedett sóhajjal léptem ki a gyóntatófülkéből.
Végigsétáltam a padok között, közben levéve a fekete bőrkesztyűt, a lépteim pedig úgy suhantak, mintha nem most lőttem volna fejbe valakit. Hátul mentem ki végül, tekintetem pedig rögtön találkozott Dmitrij-ével. - Máskor nem egy érme fogja eldönteni, melyikünk öl, moy drug. - Álltam meg mellette egy pillanatra, majd mikor vigyorogva hátba veregetett, elvigyorodtam én is. Mindketten ismertük a pap bűnét, és nem volt közöttünk vita arról, milyen sorsot érdemel érte. Aki a lányainkat bántotta, annak bűnhődnie kellett, ez a féreg pedig Istenről prédikált, miközben az ördögnek hódolt, és vas marokkal verte kékzöldre az egyiket.