~ Drága Emily!

Oké, még nagyon vicces, hogy levelet kell neked írnom ahelyett, hogy bepötyögném a neved a messengeren, de igazad volt, pár tizenév múlva jó lesz ezeket a leveleket megtalálni, és újraélni a mát!
Hát itt az én 'mám', szóval a mai napom, ami amúgy a tegnapi, de ezzel most ne törődj. Tizennyolc vagyok, úgyhogy alig vártam már, hogy végre megmutatkozzon aaaa ... karakterem új képessége! Muszáj ezt így írnom, gondolod elkallódhat a levél tényleg?
Na mindegy, a lényeg, hogy a játék szabályai szerint, képzeld, a mágusom a földet képes irányítani, és bár még nagyon béna benne, kap sok segítséget aa játék készítőitől.
Jó ez így fura... földboszi lettem! Nem tudok én ilyen dologról hasonlatokkal beszélni! Apu szuper módon boldog volt, meg hát anya is, csak asszem' boldogabb lett volna, ha tüzes leszek, mint ő, meg mint a nővérem, de .. így legalább lesznek gyönyörű növényeim, mint a nagyinak, és nem kell félnem, hogy álmomban felgyújtom a házat, én nyertem, nem?
Egyébként csak lefeküdtem az udvaron, veszélyesen élek, úgyhogy még pléd se volt alattam, és mire kinyitottam a szemem, hogy oké, megnyugodtam, mehetünk tovább az életben, addigra aprócska fehér virágok nyíltak körülöttem, egyfajta furcsa sziluettet adva, és hát, tény és való, hogy sokkal boldogabb lettem, mint mikor hazaértem előtte. Magamtól persze nem tudtam még többet növeszteni... de ami késik!! Kérsz egy csokor akármit, mire jössz? Addigra eskü megtanulom, rózsát, hogy jól megszúrjon, mert alig látlak mostanában. Azért szeretlek! De csak úgy mondom, ha itt lennél, neked is lehetett volna virágsziluetted... ~

Ennek már pár éve, azóta már kicsit ügyesebb lettem, még ha van is mit tanulnom bőven; kiderült, hogy a kontrollálatlan természet is tud galibát okozni, nem csak a tűz! De a szüleim mellett lehetek az üzletben, így szinte egész nap szemmel tudtak tartani, és segíteni, ha kellett, még az elején. Nem igazán találtam magamnak azóta se olyan barátot, akivel nyugodtan lehetne erről beszélgetni, Emily-n kívül, aki közben még mindig nem költözött vissza ide, mert megint bepasizott, és az angyalok városa jobban tetszik neki.. Persze, a város! Nem lehetne valahogy ráírni az emberek homlokára, hogy hahó, mágus vagyok, nyugodtan beszélgessünk? Lehet, már egy csomóval találkoztam..

Ahogy elvégeztem a sulit, folytatni akartam a tanulást, hogy kertészmérnök lehessek - hiszen a tanulással soha nem volt baj, ragadt rám a tananyag még akkor is, ha könyvet se vettem elő otthon -, de egyrészt az üzletben nagyobb hasznom lett, másrészt, a töltelék tantárgyak annyira lehangolnak, hogy nem vettem még rá magam, csak, hogy legyen egy papírom arról, amit természetes adottságként sokkal jobban fogok tudni művelni, mint akik koptatják a padot...
Egy-két volt osztálytársamat azért ki szoktam faggatni, akik oda jelentkeztek, és akikkel néhanapján elmegyek szórakozni kicsit, bár az nekem kimerül egy-két pohár alkohollal, mert nem igazán bírom, de a jókedvem meg anélkül is létező dolog, nem kell rásegíteni. Na meg, ha életem párja épp ott találna rám? Hányjam le a cipőjét? Mondjuk, ha még úgy is kellenék neki, legalább a nehezén már túl lennénk... viccelek-viccelek, kell a neheze is, anélkül nem olyan izgi! Összességében, a nagy Ő-t úgy tűnik elütötte egy busz, az erőm pedig hol jobb napokat él, hol rosszabbakat, de legalább az üzlet virágzik ... rossz poén, tudom!