Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
there's no hell like chicago
MUDCITY
Chicago - vagy ahogyan sokan nevezik, a Szelek városa - az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnépesebb városa, a város azonban egy sokkalta baljósabb nevet is visel, a köznyelvben egyszerű Sárvárosként is hivatkoznak rá; vélhetően a múlt miatt, amikor a váratlan demográfiai robbanás piszkos utcákat és rossz egészségügyi és higiéniai állapotokat eredményezett, azonban ez a 21. században már régen a múlté; napjainkban inkább a felszín alatt meghúzódó alvilági szálak miatt vált szennyezetté a környék, azonban ebből a hétköznapi átlagember mit sem vesz észre. Pedig odalenn három maffiacsalád hadakozása borzolja az állóvizet, annak ellenére, hogy évtizedek óta tűzszünetet kötöttek, a díj pedig, amire pályáznak, nem is lehetne egyértelműbb: hisz egyszer minden egyezség véget ér, és eldől majd, hogy ki uralhatja a chicago-i alvilágot.
Oldalunk küllemét Nova kitartó és türelmes munkájának köszönhetjük, dizájnnal kapcsolatos kérdésekben Ő tud válaszolni. Leírásankat az admingárda közösen készítette, ehhez segítségünkre volt megannyi fantasy sorozat, a majdnem mindent tudó wikipédia és természetesen a saját kútfőnk. Ajánlott böngésző: google chrome és opera
...a city that was to live by night after the wilderness had passed. A city that was to forge out of steel and blood-red neon its own peculiar wilderness.It's the place built out of Man's ceaseless failure to overcome himself.
Chatkép : Usernév : Elyon Titulus : Ramman Play by : Shawn Mendes Faj : noktorián | vihar Hozzászólások száma : 25 Pontjaim : 12 Foglalkozás : iskolaorvos | gyerekorvos Lakhely : gold coast — : Being a twin is like
being born with a best friend. Előtörténet : They are the storm, and He is Ramman Őt keresem : What if we rewrite the stars?
Say you were made to be mine
Nothing could keep us apart
You'd be the one I was meant to find — :
Ramya Croft | Szomb. Szept. 30, 2023 9:13 pm |
Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk chigago városában!
Az előtörténetedben semmilyen kifogásolnivalót nem találtunk, így ezennel felhatalmazást kapsz tőlünk, hogy birtokba vehesd Chicago zűrös negyedeit!
Mielőtt megírnád az első játéktéri hozzászólásod, ejtsd útba a foglalóinkat; előzzünk meg minden félreértést azzal, hogy bevésed az általad használt arcot az oldal avatar-foglalójába, majd kérjük, ugyanezt tedd meg a neveddel is. Nem elhanyagolható információ az sem, hogy mivel keresed a kenyered, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy-egy munkakapcsolat által akár érdekes plotokat is tető alá hozhattok egymással. És ha már itt tartunk, ugyanez igaz a városban betöltött szerepetekre is, erre a célra hoztuk létre a titulus-foglalót, amelynek részleteiről a linkre kattintva tájékozódhattok. Ha segítségre van szükséged, ne habozz keresni a vezetőséget; jó szórakozást, plotokban és játékokban gazdag időtöltést kívánunk!
Chatkép : Usernév : maze Titulus : cpd Play by : Emily Blunt Faj : halandó Hozzászólások száma : 31 Pontjaim : 5 Foglalkozás : FBI nyomozó Lakhely : Edgewater — : Előtörténet :
⋙ becenév Em ⋙ családi állapot egyedülálló ⋙ születési hely és idő Chicago, 1986. május 20. ⋙ foglalkozás FBI nyomozó ⋙ lakhelyChicago ⋙ a karakter saját ⋙ hirdető - ⋙ irányultság heteroszexuális ⋙ fő karakterem -
Igazságos
Legalábbis próbál mindig a lehető leginkább az lenni, elfogulatlan maradni, ha pedig úgy érzi, hogy az érzelmei kezdenek felülkerekedni rajta, elemezgetni kezdi a helyzetet, boncolgatni és más perspektívából is megvizsgálni. Tisztában van vele, hogy életek sorsáról dönthet, épp ezért igyekszik a lehető legkorrektebben végezni a munkáját, mert Ő hisz abban, hogy az igazságszolgáltatás szolgáltathat igazságot. Sokat ad a megérzéseire, gyakran hallgat rájuk, mert nem egyszer terelte már az a belső hang a jó irányba, de azért tudja, hogy ő sem tévedhetetlen.
Konok
Iszonyú nehéz, sőt, inkább lehetetlen lebeszélni arról, amit a fejébe vesz, főleg, ha azt érzi helyesnek. Nem egy szent, hiszen senki sem az -főleg Chicagoban nem-, de vannak elvei, melyek mellett a végsőkig kiáll, mert tudja jól, hogy másképp a lelkiismeretével kellene elszámolnia, ami már így is épp elég megterhelő feladat, valahányszor csak eszébe jutnak a múltbéli hibái és tévedései.
Távolságtartó és bizalmatlan
Meglehetősen gyakanvó lett a hosszú évek során, hiszen nap, mint nap találkozik olyanokkal, akik ártottak másoknak, mégis szebrebbenés nélkül állnak az emberek elé és vallják magukat ártatlannak, az pedig mindig elképeszti, hogy mindezt szemrebbenés nélkül képesek egyesek kivitelezni. Épp ezért nem igazán enged a közelébe senkit, igyekszik tartani mindenkitől a két lépés távolságot, talán kicsit bele is savanyodott a bűn és az igazság kutatásába az évek során, ha pedig valaki valami oknál fogva mégis a páncél mögé férkőzik, akkor igyekszik gondoskodni arról, hogy az illető meggondolja magát. Barátságos jelleme ellenére is, ha valaki olyan kerül a közelébe, aki egyébként szimpatikus neki, a lehető legridegebb oldalával igyekszik védekezni és manapság igen ritka az, aki képes kivárni, míg ezek mögé engedhetné.
-Miért baj az, ha valamit tenni akarok a városért, az emberekért?- fordulok újfent az anyám felé, mert az elmúlt két percet inkább arra szántam, hogy a város látképét csodáljam, az alattunk elterülő várost, csak hogy kellőképpen lehűthessem magam, amiért ismét ugyanazokat a köröket futjuk, holott már rengetegszer elmagyaráztam neki, miért is akarom ezt és így csinálni. Ő persze maga a finom elegancia, a kecsesség, ami egy divattervezőtől el is várható, de én ismerem már annyira, hogy tudjam, minden újabb kényszeres hajigazítás -ami egyébként tökéletesen be van lőve és annyi hajlakk tartja, hogy egy cunami se tudná elsöpörni- a frusztrációjáról és az ingerültségéről árulkodik. -Talán, mert nem akarom, hogy a lányom is ugyanarra a sorsra jusson, mint az apja.- csattan fel végül, ami eléggé meglep ahhoz, hogy pár pillanat erejéig szóhoz se jussak, hiszen az ilyesfajta kifakadás Tőle egyáltalán nem megszokott. De most remeg az álla, a szemei könnybe lábadnak én pedig ettől meg is enyhülök annyira, hogy ha a szemeimet forgatva is, de pár nagyon lassú lépéssel megszüntessem a köztünk lévő távolságot és leguggoljak elé, finoman rászorítva a vékony, számtalan gyűrűvel és vérvörös körmökkel díszített kézfejére. -Tudom, hogy veszélyes, anya! Nap, mint nap eszembe jut, hogy milyen alakokkal kerülhetek szembe, de...- pillantok le a kezére nagyot nyelve közben, finoman rászorítva ujjaira, mielőtt újra megkeresném aggódó tekintetét. -Épp Miatta akarom ezt csinálni, hogy másnak ne kelljen ugyanúgy szenvednie, mint nekünk.- suttogom halkan, mintha tartanom kellene attól, hogy bárki meghallhat minket, hogy mire is készülök egész pontosan. Nem, mintha nagy titok lenne, hogy az apám bíró volt, akit azért tettek el láb alól, mert nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogy az alvilág nagyjai fütyültek és szerintem az is sejthető, hogy én mire törekszem ennyire. Nagy eséllyel tényleg ugyanarra a sorsra jutok, de ha beleszakadok is, előtte gondoskodni fogok arról, hogy jó páran közülök rács mögé kerüljenek. -Te is tudod, hogy Velük nem tudod felvenni a harcot. Túl nagy a hatalmuk.- sóhajtja anyám szelíd mosollyal ajkain, tenyerét pedig az arcomra simítja, de csak pár pillanatig élvezem a szokatlan, talán kissé idegen gesztust, mert aztán -mielőtt még elérzékenyülhetnék- inkább elpillantok róla és felegyenesedek. -És épp ezért nagy még mindig a hatalmuk, mert senki nem mer szembeszállni velük!- csattanok fel újra, ahogy a pillanatnyi gyengeségem újra feszültséggé változik bennem, mert az, hogy ennyire le akar beszélni, nem csak engem, hanem az apám emlékét is sérti. Ő is erre tette fel az életét. Én is ezt akarom. -És épp Te leszel az?- kérdez vissza halkan, de érzékelek némi gúnyt is a hangjában, mintha szándékosan érzékeltetni akarná, mennyire kis senki vagyok a város életében, de neki pontosan tudnia kellene már, hogy számomra épp ez az etalon. Mert minél lehetetlenebbnek tűnik valami, annál inkább meg akarom mutatni, hogy lehetséges. -Talán, igen.
Napjainkban
Összerezzenek, ahogy a lift felér a hatodikra, de nem a szokásos érzéstől, ami az ember gyomrát csiklandozza ilyenkor, hanem attól, amilyen hirtelen eltűnik előlem az emlékkép az anyámmal való beszélgetésről. Nem nagy titok, ha elárulom, hogy a nógatásával nem ment semmire, ugyanúgy mentem tovább végül a saját fejem után, ma pedig az FBI egyik ügynöke vagyok és épp készülök benyalni magam egy rab kegyeibe. Nem egyszerű az az útvonal, amit végig kell járni, ha az ember kihallgatásra akar kérni egy elítéltet, de jelen esetben még plusz kihívás volt, hogy mindezt úgy intézzük, hogy a lehető legkevesebb nyom maradjon utána papíron és a lehető legkevesebben tudjanak róla. Nem árt óvatosnak lenni, szinte mindenhol vannak téglák és azok után, hogy pár hete eltűnt az egyik informátorom, már senkiben sem bízom. A kihallgatóban ülő pasi bizalmát viszont, nekem most el kell nyernem valahogy, de annak érdekében, hogy a segítségemre legyen, szinte bármire képes vagyok...
Chicago neve összeforrott a bűn fogalmával; a város, ahol az acél és az üveg találkozik, látszólag nyugodt és modern külsőt mutat a világnak, ám a fényes felhőkarcolók árnyékában, az éjszakai sötétségben nemcsak az alvilági mocsok, hanem a természetfeletti erők furcsa térhódítása is ármánykodik. Legalábbis a helyiek szerint, hisz egyre több mendemonda és hiedelem terjed az utcákon, és egyre többen hisznek abban, hogy Chicago városa nem csupán a hatalom és a bűn, hanem rejtélyes és természetfeletti erők színtere is. A város, ahol a maffia játszmái és a titokzatos erők közötti konfliktusok áthatják a mindennapi életet, ahol az éjszaka mindig több titkot hordoz, mint amit a fény nappalra ki tudna deríteni. Az ördögi üzelmek és rejtélyes események sűrű ködjében a város szinte pulzál az indulatoktól, pedig nem mindig volt ez így; több évtizeden át tartó béke ért most véget, Ők pedig, akik Noktoriánnak nevezik magukat, egyiküknek köszönhetően egyre közelebb kerülnek a lebukáshoz, ami végzetes poklot szabadíthat a világra. Van, aki még több hatalomra vágyik. Van, aki harcolni akar. Van, aki bosszúra esküdött. És van, aki biztonságban akarja tudni magát és a szeretteit. De lehetséges-e ez egy olyan városban, ahol a bűn átitatott mindent? És mit tudnak tenni a noktoriánok, ha kiderül, hogy áruló van közöttük?