Az elmúlt hetek történései egyre furcsábbnak hatottak számára, nem tudta mitévő legyen, de az élet megy tovább még ha napról-napra is egyre kaotikusabban. Úgy gondolta hogy itt az ideje kiszakadni a városból és kimenni a természetbe hátha ott nyugalomra lel végre. Amint lementek a munkanapjai kapott is az alkalmon hogy megszervezze magának a privát kiruccanást a környéki tisztásra kilométerekkel arrébb a várostól. Kocsija nincsen, így maradt a tömegközlekedés amivel szerencsére nincs semmilyen problémája, főleg ha van nála fejhallgató. Tökéletes kizárja a zavaró környezetet körülötte és csak a zenére meg a tájra fókuszálhat így. Már most érezte félúton hogy valóban jót tesz neki ez és úgy tűnik tényleg csak ez hiányzott neki hónapok óta. Túlságosan bent ragadt a mókuskerékben, hiszen napjai főleg csak a munkából állnak. Bár nem bánja, szereti a szakmáját, de rá kellett jönnie hogy néha kell egy kis csend is számára, távol a nyüzsgő várostól. Lehetséges hogy ez a belső nyugalom kellett hozzá, hogy rendeződjön az élete? Gőze sincs, hiszen még nem ért el a céljához és még a nap sem ért véget. Nem akarta elszólni magát, hogy lehet lesz egy teljesen nyugodt és megmagyarázhatatlan dolgoktól mentes napja...ahhoz még túl korán van.

Körülbelül egy órájába telt mire eljutott oda ahova el is tervezte, így kikapcsolta a telefonján a zenét és fülhallgatóját a nyakába akasztva haladt előre a nagy zöldellő fák közt amik szinte az égig értek ahogy felnézett rájuk. Természetesen ez badarság, nem az ősi fenyveserdőben járkál ezzel tisztában van, mégis lentről ezek is hasonlóan magasnak hatottak. Követte az erdei ösvényt ami ki volt jelölve hogy végre eljusson a szép tisztáshoz amit már rég látott. Mikor volt ott legutóbb? Talán ősszel? Minden csodálatos színben tündökölt arra tisztán emlékszik: a fák különböző színekben pompáztak, sárga, bordó, barna. A közelben egy kis patak is csordogál amiért szintén szeret eljárni ide, hiszen nyugtató számára hallgatni a hangját. Nem érti miért vonzódik ennyire a vizes helyekhez amúgy, ez is számára olyan megmagyarázhatatlan dolgok közé tartozik mint úgy mostanában a mindennapjai.
Céljához közel érve meglepődötten konstatálta hogy úgy tűnik nem lesz egyedül hiszen ott volt egy alak a távolban. Egy dolog vigasztalta: ha esetlen el is küldi a másik a fenébe akkor elég nagy a terep hogy máshova vonuljon. Hozott magával a táskájában vizet és szendvicseket is, simán leül ő bárhova és elmajszolja azokat magának ezen ne múljon. Nem kell félteni, nem ragaszkodik feltétlenül társasághoz, nincs hiányérzete ha egyedül kell lennie.
Lassan de biztosan odaért a társaságához aki egy valószínűleg nála fiatalabb lány volt, ám amilyen látvány őt fogadta attól teljesen leesett az álla és valahol a földön kereste azt. Félreértés ne essék: nem az ismeretlen kinézetével volt gond hanem azzal amit csinált. Valahogy, valamilyen számára érthetetlen módon tűz volt nála. Azt hitte káprázik a szeme és nem látja az öngyújtót vagy ilyesmi. Egy újabb dolgot firkanthatott fel fejben a megmagyarázhatatlan faszságok listájára ami egyre inkább csak bővült úgy tűnik.
- Mi a... - franc vagy fasz ha lett volna a mondatnak folytatása ám annyira kiégett agyilag hogy befejezni sem tudta azt. Ellenben akaratlanul a patakra gondolt hogy el kéne oltani azt a tüzet, hiszen egy random erdőtűz nem lenne túl jó dolog. Ennek az eredménye pedig az lett hogy valahogy vízzel meglocsolta a lány kezét persze Victor is kapott belőle. Ám háttal állt a kis pataknak így valójában nem látta a jelenetet hogy mégis mi történt. Teljesen zavarodottan nyúlt a táskája oldalán lévő  vizes palackjához amivel eredetileg tervezte hogy eloltsa a tüzet, legalábbis logikus módon. Ám mégis anélkül sikerült valahogy. Nem állt össze a fejében a kirakós, totális káosz volt minden de igyekezett összeszedni magát:
- Jesszusom bocsi, nem tudom hogy történt ez meg mi volt de... - matatott a táskájában belül szinte remegve - ...itt egy papírzsepi, tessék - nyújtotta át a lánynak zavartan.

notes || 1