Jó tudatlannak és gyarlónak lenni sokan ezt mondják, ám Victor a mai napig bármit megtenne azért hogy némi információra leljen. Apjából semmit sem tud kicsikarni, anyjával pedig sosem találkozott, legalábbis a vérszerintivel. Még kicsiként elhagyta őket és azóta sem hallott róla ahogy a miértekre sem kapott választ. Ám tisztában van vele hogy valami nincsen rendben körülötte bármennyire is próbálja ezt magával sokszor elhitetni. Mindenre próbál valami ésszerű magyarázatot adni ám van amikre még ő sem tud néha.
Annyira elgondolkozott, hogy észre sem vette hogy valamiért indokolatlanul több jeget tett az egyik vendég mojitójába mint azt kellett volna. Csak akkor esett le neki a tantusz mikor már nyújtotta át az italt és gyorsan leellenőrizte:
- Elnézést, ne haragudjon, készítek újat mert ebben elég sok a jég - szabadkozott holott meg mert volna rá esküdni hogy baromira nem tett bele sok jégkockát. A mozdulatai már berögzültek munkája során és nem szokott többet rakni semmiből sem a kelletténél. Nem is értette az egészet de úgy volt vele hogy biztosan kihagy az agya mert baromira fáradt és nem sokat aludt az éjjel.
- Semmi baj, úgyis dögmeleg van, jól fog jönni az a plusz hűvösség - legyintett a dekoratív vendége halvány mosollyal és intett a kezével hogy így is igényt tart arra az elrontott italra. A férfi kételkedve felvonta a szemöldökeit de pár másodperc után végül elengedte a dolgot. Meg kellett hagynia hogy igaza volt a nőnek, tényleg tikkasztó a hőség a városban és erre a szmog is rátett egy nagy lapáttal. Kinézett egy pillanatra a szemben lévő ablakon és kénytelen volt hunyorítani mert a szemeit majdnem leolvasztotta a Nap.
Bólintott egyet és tovább is fordult a következő kuncsaft felé akit ki kellett szolgálnia és szerencsére több bakit már nem vétett. Bőven elég volt mára ennyi neki és hamarosan le is járt a műszakja. Jött a váltás és miután átadta a terepet csak akkor indult meg hazafelé. Nagyot sóhajtott amint kilépett az ajtón, bár szereti a munkáját de ezek a bakik néha katasztrófává teszik számára. Mások nem csinálnak belőle nagy ügyet ám számára baromira kellemetlen és a maximalista énjével ez már-már összeférhetetlen. Néha gondolkozott azon hogy otthagyja a szakmát, de mindig csak az húzza vissza hogy igazából szeret emberekkel kommunikálni, bírja a pörgést és jók a zenék általában ahol van. Jó néznie a bowlingozó és biliárdozó társaságokat miközben készíti nekik a különböző koktélokat. Inkább ezt a munkastílust választja mint például egy számára unalmas kasszás melót ahol csak annyi a változatosság, hogy vannak bunkó és kevésbé bunkó vevők, néha meg egész normálisak is akadnak.

Felérve a kis albérletébe széles mosolyra húzta a száját ahogy a kedvenc szőrmókja üdvözölte a tőle megszokott módon:
- Rafi! - teljes nevén Raffaello, egy ragaszkodó sziámi macska aki matricaként tapad mindig a fiatal gazdájára (szolgájára) amikor csak otthon van az. Mindig tudja hogy mikor várható haza Victor így már halk nyávogással üdvözli őt a kulcs csörömpölésénél, majd a hangos dorombolás és dörgölőzés sem maradhat el. Az utcáról szedte össze a srác és azóta ők elválaszthatatlanok.
Alig bírt megmozdulni úgy ostromolta a szeretetével a kis jószág, ám tudta jól hogy biztosan éhes így nagy nehezen a hűtő fele vette az irányt miután megdögönyözte egy kicsit. Hamar kiszedett neki egy adag macskaeledelt és vizet is öntött neki a tálkájába ám mikor letette azt a csempére egy nagyot koppant. Akkor esett le neki hogy valami bizony nem stimmel: nehéz a porcelán de ennyire azért nem. Hamar konstatálta hogy totálisan jéggé fagyott a víz:
- Faaa...szom - akadt meg a meglepettségtől ám sokáig nem tudott ezen a számára érthetetlen jelenségen tűnődni hiszen a macskája már mohón lecsapott volna a jégre:
- Elég ha kettőnk közül én vagyok hülye basszus, odaragad a nyelved hagyjad már - karjával visszatartotta a kis makacs szőrmókot majd a mosogatóba tette a jeget és zavartan beletúrt a hajába. Fel nem tudta fogni hogy mégis mi a helyzet, a munkahelyén lévő dolgot még csak-csak kimagyarázta magának…de ezt mégis hogy?!
Mondhatja magának hogy elengedi ezeket a dolgokat, de egyre nehezebben tudja és kezdi lassan úgy érezni hogy totálisan megőrül attól ami körülötte zajlik.
Nagy nehezen elintézte a dolgait ám egy percre nem álltak meg a fogaskerekek az agyában, még akkor sem mikor már az ágyában feküdt: lesz valaha csak egy normális hete mikor nem történik valami furcsaság amit egyre inkább nem tud megmagyarázni?