- Szia Lana! - jött az a megszokott mosoly, az a jól ismert üdvözlés, amit az a srác söpört felém minden reggel, akinek az árnyékában akarok élni, közben meg tudom, hogy fel sem érek hozzá. Álmodozónak hívna aki tudná, hogy már egy éve amióta itt dolgozok szerintem belezúgtam abba, aki a cégem vezetőjének hívnak. Igen hülyeség, ő nem az a srác, aki oda lenne egy magamfajta lányért, és az én szívem sem doboghatna érte, hiszen ott van nekem Mathias, aki tudom, hogy szeret, de egyszerűen nem tudok belemenni egy olyan kapcsolatba, amibe nincsen benne szívem lelkem. Lehet egy kicsit makacs vagyok, hogy elhatároztam én márpedig kitartok az egészen biztos plátói érzéseim mellett és nem engedek belőlük. Nem is ismerem Danielt, ő nem az a férfi, akit bárki érdekel, sosem láttam nővel, mindig van benne egy kis lazaság, ami elhiteti velem, hogy közénk való, pedig látszik rajta, hogy valami egészen más síkon mozog.
-  Alana, kicsi drága álmodozó barátnőm, már megint mi ütött a fejecskédbe? - szürcsöli a kávéját az idegesítő szívószállal együtt mellettem, az asztalra helyezve formás kis fenekét Kitty. Ő az én legjobb barátnőm, aki miatt itt lehetek, aki miatt az az egy tulajdonságom, hogy megismerjek valakit olyan igazán mélyen, mint mi Kittyvel megint felébredt és ezt nem szeretem. Egyszer majd ha nagy leszek és lesz elég eszem ahhoz, hogy a passzív félévet végre aktiváltassam, akkor itt szeretnék dolgozni, nem mint asszisztens, hanem, mint építész, de addig még sok dolgom lesz.
Mondanám, hogy Danielnek könnyű volt, hiszen már generációk óta a családja birtokában van ez a cég, bele kellett születnie, ami rémisztő, mert az interneten keresgélve szinte minden férfiban megvolt az a plusz kis gödröcske, az a bájos mosoly, mint benne.
- Lehet folytatom az iskolát? - majdnem kiköpi a kávé, amire Daniel is oda kapja a fejét, én meg szinte belepirulok, ahogy rám néz.Kicsit megrázom a fejem és csak szeretnék elsüllyedni, amikor Kitty rá néz majd rám és az a tekintet elárulja, hogy tudja. Kikerekedik a szeme és elkezd olyan huncutul somolyogni, hogy ettől csak jobban ég az arcom.
- Lehetnél még ennél is gázosabb?  -kérdezem tőle suttogva, behúzott nyakkal. Ő meg csak nevet én inkább visszafordulok az asztalomhoz és teszem, amit a családomnak senkinek nem sikerült eddig. Mindenki a ranglétra alján toporgott és jelenleg is ott vannak én feljebb akarok törni, és közben igyekeznem kell, hogy leküzdjem azt a késztetést, amit az érzelmeim és a kíváncsiságom vált ki belőlem.