2009. november 8. - Kedves Naplóm!
Még mindig furcsa, hogy megszólítok egy könyvecskét, de anya szerint a lapokba zárt szavaknak ereje van, szóval megpróbálkozom vele megint. Szóval hogy ha őrültek élnek a falak közt, nem lopódzik-e ez az őrültség a szobákba, a folyosókra, egészen a deszkákig? Nem mondom azt, hogy apa őrült, de valamiért nem szereti az öcsémet. Ha meglátja, kiabál vele. Azt mondta pénteken, hogy ő nem számít, egy bűn bizonyítéka és annak a szégyene. Nem igazán értettem, hogy mire gondol. Én szeretem Mirot, nem tudom, apának mi baja vele.

2010. május 21.
Kedves Naplóm! Hú, jó régen nem írtam már...képzeld, betöltöttem a 13-at, és az összes barátomat meghívhattam hozzánk. Apa mondjuk először nem igazán örült, de végül nem volt itthon. Viszont kaptam tőle egy nagyon szép karkötőt, amit azóta is hordok. És! Még Alekszej is eljött! Mondjuk a szobámba nem engedtem be. Anya szerint nem illik. Hát, jó. Attól még itt volt, úgyhogy Katja felfordulhat!

- sok-sok semmirekellő esemény megtörténte -

2017. október 8. - Kedves Naplóm!
Bizonyára már egyenesen gáz dolog egy füzetnek írogatni, mert ehelyett mondjuk blogolhatnék is, de jobb, ha én dönthetek arról, miként fogom ezeket a lapokat egyszer megsemmisíteni. Rosszat tettem. Elloptam az öcsém telefonját, mert újabban meglehetősen titokzatos. Biztos van valakije, vagy készül valamire. Egyébként nem volt nehéz felnyitni sem. Néha kezelhetné mindezt óvatosabban is. Na mindegy, remélem ez azért nem minősül valami hatalmas bűnnek. Egyáltalán minek kell titkolóznia előttem? Mindig megegyeztünk, hogy elmondunk mindent egymásnak. Szóval nem igazán hagyott más választást. Apa így is ki akarja rakni itthonról, mondván már elég idős, hogy boldoguljon. Azt hiszem, sosem bocsátotta meg anyának azt, hogy megcsalta. Minden áldott alkalommal elmondja neki, hogy egy kurva szajha, és ha én nem lennék, már ő sem lenne.  Már nincsenek illúzióim az apámmal kapcsolatban, ahogy a "barátai" sem egyszerű üzletemberek. De most nem ez a lényeg! Hanem, hogy Miro telefonja tele van...pornóba is beillő képekkel, videókkal..és...és ez tökre kiakasztó! Mit művel? Apa megöli, ha rájön...

2018. december 24. Kedves Naplóm!
Boldog Karácsonyt! Az enyém nagyon boldog, Moszkva csodálatos és Ivan bácsi igazán kitett magáért! Miro megváltozott nagyon. Sokat jár el, azt mondta, hogy apának dolgozik. Nem mintha én ezt el tudnám hinni, mármint nagyon nehéz azok után, hogy miket mondott róla. De bennem megbízhat az öcsém, sosem akarnék neki rosszat. Csak nem akarom, hogy ő is azt csinálja, amit a többiek. Szóval ma megkérdeztem a vacsora után, amiről annyira sietősen akart távozni. Viszont nekem is segített meglépni egy igazán ostoba indokkal, tehát a szentestét végre Moszkvában tölthettem úgy, hogy nem kaptam figyelő tekintetet a hátamba! Fantasztikus volt!

2019. április 16. Kedves Naplóm!

Jó régen nem írtam, de a barátomról nem akartam mesélni. Azt hiszem minden a tökéletes úton halad, bár eljegyzésről meg ilyesmikről nem esett szó...de ki tudja! Arra mondjuk nem gondoltam, hogy elhív magával nyaralni, és arra pláne nem, hogy senki sem szól miatta egyetlen rossz szót sem. Szóval júliusban meglépünk innen a többiekkel! Végre! Ja, igen. Apától kaptam egy kocsit. Úgy szeretem érte! De az egészet elrontotta a rendőrség felbukkanása.  Erről sem kellene írnom, de próbálom valahogyan úgy, hogy jó legyen. Tehát kijöttek, és mindenféle kérdéseket tettek fel. Már mindannyian tudjuk, hogy ilyenkor csak az ügyvédet kell emlegetni, és persze megint nem volt házkutatási parancsuk. A születésnapomat viszont így is tönkretették, úgyhogy végül leléptem estére. Éjjelre.

2021. június 13.
Már nem köszönök, így is tiszta bolondnak érzem magamat. Szóval elköltöztem otthonról, hogy építsem a saját életemet, amit nem leng be örökké a halál és a "különös dolgok" egyvelegének bűze. Apám másfél éve van börtönben, az anyám szerint csak valami ostobaságért, amiről végül kiderül, hogy nem elég erős ahhoz, hogy hosszú évekre dugják őt rács mögé. Tudom, hogy a pénzünk nem tiszta pénz és apám annyira üzletember, amennyire én a következő elnökjelölt vagyok, de...tényleg rossz vagyok azért, mert szeretem őt? Mert megszoktam egy életvitelt és továbbra is elfogadom a havi apanázst, amit anyám küld? Rossz ember vagyok? Meg kellene őt látogatnom, hiányzik, de szintén az ügyvédje azt mondta, inkább ne. A sajtó miatt sem. Hamarosan megint lesz egy tárgyalás.  

2022. augusztus 17.
Megint nem köszönök. Szóval, elkezdtem dolgozni egy cégnél, ami tökéletesen kitölti az időmet. Kidobtam Andreit, nagyon nem ugyanazt akartuk az élettől. Ő itt jött házassággal, meg gyerekekkel...jesszus már, gondolj bele! Én meg a házasság, meg a gyerekek...jó vicc. Persze, némileg jobb volt az élet úgy, hogy nem kellett egyedül laknom, de talán az egyedüllét is része annak az életnek, amit mindenkinek élnie kell. Sosem voltam egyedül ennyit. Ja, igen! Apát kiengedték még a tavalyi tárgyalás után. Azóta sokkal óvatosabb, kevesebbet is beszél. A moszkvai látogatása után valahogy megváltozott. Anyám azt mondta, elgondolkodott rajta, hogy eladja a házat, mondván túl nagy már.

2023. november nyomorult 28.
Ha azt mondom, az apám egy szemétláda, az rendben van? Hogy hirtelen a 19. századba képzeli magát? Vagy az ötvenes évekbe? Azt hittem viccel. Hogy ez is valami újabb bolondériája az ezer közül. Kezdjük ott, hogy leállította a csekkjeimet, amire válaszul eladtam a kocsimat, és kerestem két lakótársat. Erre értem küldte valamelyik emberét, hogy vigyenek haza. Bár a rángatni talán helyesebb kifejezés erre. Szó szerint betuszkoltak abba a rohadt autóba, és meg sem álltunk hazáig. És a legbizarrabb? Egyetlen szomszéd sem jött ki. Senki. Senkit sem érdekelt, hogy mi történik. Erre ez, hogy én menjek férjhez valami idióta amerikai ismerőséhez azért, mert ő azt mondja, és így kell lennie. Szóval kedves Naplóm, én ma lelépek innen. Ez ostoba, groteszk és idióta történéssor, és nem fogok hozzá asszisztálni! Miro segítségét kértem, de szomorúan vont vállat. Ő mit tehetne? Semmit sem tehet. Pedig már tudok a rohadt varázserejéről, mondjuk törölje ki az apám fejét, csináljon belőle egy vegetáló növényt, bánom is én. Nem tette meg.

2024. január 3.
Visszahoztak, pedig igyekeztem változtatni a helyemet, sehol nem maradtam egyetlen napnál tovább, de az apámnak úgy tűnik minden rohadt bokorban van valami ismeretsége. Hazahoztak újév másnapján. Ez a hely, ez az ország olyan, mint egy idióta börtön, ahol akármerre is megyek, az apám ott van. Vagy ő, vagy valamelyik kapcsolata elér. Úgyhogy megegyeztem magammal, hogy legyen akár az ördög öregapja is az a barom, akinek múlt századi módon "odaígért", én belemegyek. Aztán elmegyek innen és soha többé nem jövök vissza. Nem akarok arról írni, hogy miféle pokoli gondolatok kergették egymást bennem az elmúlt napokban, amíg úgy bujkáltam, akár egy patkány. Egyébként apám nem lepődött meg a válaszomon, szerinte eddig is csak hisztiztem. Mindenki kapja be!!!

2024. január 17.
Nem tudom mitől voltam annyira izgatott egész nap, pedig nem életem szerelmét mutatták be, hanem bekísértek arra a csendes kis szertartásra, ahol megváltozott a családnevem. Hogy milyen ő? Furcsa, hideg, szigorú és...látszólag egyáltalán nem érdeklem. Mintha egy szekrénysort vett volna meg. A keze viszont meleg volt, amikor felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Ki akartam próbálni, hogy mit szól, ha elhúzom. Ha jelzek, hogy nem megfelelő a méret, de nem tettem. Végig ott álltam mellette. Hiszen az új, a másik életem kulcsává válhat, még ha ehhez ki is kell találnom még egy megfelelő alkualapot. Tudod, most más menyasszony megírná, hogy milyen volt az a bizonyos nászéjszaka. Mármint, hogy valóban van-e különbség a házas és a nem házas aktus között...de én nem tudom megírni, mert gépfordultával visszament. Kínomban kétkedve röhögtem fel, és bár a könnyeim folytak, nem vagyok képes elhinni. Mi a szar volt ez?!

2024. február 9.
Egy üzenet. Valami rövid emlékeztető ócskasága annak, hogy nem hallucináltam a múlt hónapban egy regényekbe is beillő férfit, aki ahogy jött, úgy is ment el. Egy ostoba üzenet, ami szerint a repülőjegyem lefoglalva, menjek szépen a reptérre, és irány az Államok. Azt gondolom, hogy ez is valami bizarr vicc. Az Ő vicce. Megtehetném mondjuk, hogy nem megyek. Hogy rossz gépre szállok fel, és kilyukadok akárhol máshol. Jaj, miért is nincs nekem legalább egyetlen hamis papírom?! Az apám egy bűnöző, és ennyi sincs az arzenálban. De tudod mit mondtam, amikor megkérdezte? Hogy a legnagyobb örömmel megyek el a rohadékhoz férjemhez. Aki mondjuk olyan magasról tesz a létezésemre azóta, hogy a minimum amit megérdemel az az, hogy a lakása tetején landoljon az a repülőgép. Akkor legalább lehetnék özvegy, és már senki nem rángathatna haza.

- Kapkodós írás, dátum nélkül -

Szóval a gépen vagyok, az írogatást pedig befejezem. Eljöttem, mert muszáj volt. Mert az egyetlen kiút ott lehet, és akkor legalább az egész nevetséges kamuházasságot is magam mögött tudom majd hagyni. Azt mondják, az USA-ban nem tudsz magányos lenni, mert mindig történik valami, ami feldobja az életet. Így legyen és csakis így. Ki tudja? Talán végre mindent és mindenkit magam mögött tudok hagyni végre.