Ha valaki, te aztán tényleg beleszülettél az orosz maffia kötelékébe. Már a nagyapád is a vezetőség tagja volt, az apád pedig az enyém világi cimborája, együtt jöttek át az anyaföldről az Államokba. Te akkor már pár éves voltál, én még anyám hasában pihentem és értelemszerűen  elkerülhetetlenül együtt nőttünk fel. Számodra nagyjából ki volt jelölve az út, apád után a drogkereskedelemért felelős parancsnoki cím várományosa voltál és mindent megtettél annak érdekében, hogy meg is szerezd. Sohasem felejtetted el, honnan jöttél és hogy milyen elvárásokkal viseltetnek irányodba, a hűséged a család irányába megkérdőjelezhetetlen. Egynapos korod óta részt vettél az értekezleteken és anyád hiába sápítozott, a kocsiban ültél apád embereivel, amikor tartozások behajtásán vagy üzletkötésen volt a sor, tinédzser korodban magad is tárgyaltál, tizennyolc évesen az egyik egység vezetőjévé váltál. Megállíthatatlan voltál és vagy a mai napig, nehéz rajtad fogást találni. Az egyetemen biokémiát és vegyészetet tanultál, osztályelső voltál az évfolyamodon, mindenki a csodájára járt a Dartmouth csillagának: eleinte engem csak úgy ismertek, mint a te ismerősöd, aztán később mi lettünk a megkerülhetetlen dinamit duó. Embereket toboroztunk a szervezetbe, vegyészeket, orvosokat, jogászokat, művészeket, ők pedig úgy követtek minket, mintha muszáj lett volna, kettőnknek köszönhetően kezdett terjeszkedni a maffia az észak-amerikai értelmiségi réteg köreiben. Aztán diploma után eleget tettél a bevándorlók felé érkező nyomásnak és csatlakoztál a sereghez, ahol hat évet húztál le, visszatérve pedig néhány komolyabb fiaskó után (ezek az alkotó fantáziájára bízva) ismét az utadra kerültél és mivel apád időközben meghalt, ténylegesen te váltál a Parancsnokká, hiába te irányítottad már hosszú ideje a szálakat a háttérből.
Te vagy az egyetlen ember, akitől még én is képes vagyok megijedni. Határozott vagy, megingathatatlan, a helyzettől függően hideg vagy szenvedélyes, kitűnő stratéga és a tökéletes kognitív empata. Megajándékozod az embereket a bizalmaddal, de ha nem szolgálnak rá, könnyedén visszaveszed tőlük ezt a kegyet és helyettesíted őket. A belső köröd stabil, a karizmád bárkit megbabonáz, éppen ezért néhány károgó varjú elkezdett hangot adni a félelmének, miszerint az orosz maffia totalitáriánus vezetői székére pályázol. A lehetőséged és a képességeid meglennének rá... de ugye nem így van? Hiszen te vagy a legfőbb bizalmasom, aki egész életemben mellettem volt. A sorstársam, a barátom, a szeretőm, aki eddig mindig mellettem állt és támogatott az utamon, hogy hozzád hasonlóan átvegyem a saját apám helyét. Ha a dolgok rosszra fordulnának, te ott lennél mellettem, igaz? Akkor is, ha a bátyámmal végérvényesen egymásnak feszülünk és oldalt kell választanod? Akkor is, ha rájössz, hogy gyengéd érzelmek fűznek a rivális család egyik tagjához? Vagy engem is mindvégig csak használtál, mint másokat? Hiszen még vámpírrá is képes voltál átváltozni, amikor megkértelek rá...

// A karakter életében lévő lyukakról az usere gondoskodhat, igény szerint alakítható. Egy nagyon erős lélektani szövetséget képzelek el a két karakter között, amelyben a határok elmosódtak és éppen ez vezet majd a bonyodalmakhoz. Komplex karakter okosan alakítható és használható motivációkkal, tulajdonságokkal, én pedig alig várom, hogy megérkezzen.