Minden a 15. születésnapomon történt. Az egész életem megváltozott tavaly. Mintha derült égből villámcsapás ért volna.
Dühös voltam, ingerült és feszült, nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel és magammal. Olyat tettem amit soha nem akartam volna. Felgyújtottam egy házat...fogalmam sincs, hogy ez még is hogyan történhetett. Azt gondoltam, hogy bárcsak megszűnne minden körülöttem a következő pillanatban pedig a szobámat és a házat tűz borította. Teljesen kétségbeestem, egyedül azért nem ölt meg a bűntudat, mert senkinek nem esett semmi baja.



1 év telt el. Igaz azóta nem gyújtogatok, de mai napig nem tudok kontrollálni teljes mértékben a képességemet. Bárcsak lenne valami iskola az ilyen „lényeknek”, mint amilyen én is vagyok, mert kétlem, hogy a chicagoi középsuliban tanítanak olyat, hogy hogyan ne gyújtsad fel magad körül a dolgokat, ha ideges vagy vagy valamilyen stressz ér. Igazából azt se tudtam, hogy léteznek természetfeletti lények. Egyáltalán van más faj is a világban vagy csak olyanok, mint én? Mi vagyok én egyáltalán? Boszorkány? Ilyenekről eddig csak filmekben és könyvekből hallottam most pedig...ha akarok tűzet lövök ki a kezemből. Még mindig olyan hihetetlen és csak arra vágyom, hogy megtanuljam használni. Rettegek attól, hogy valakinek sérülést okozok vagy fájdalmat. Nem tartom magam rossz embernek, nem szeretek senkinek sem ártani, de rettegek.
Ilyen gondolatok jártak akkor is a fejemben amikor kijöttem a férfi mosdóból és neki ütköztem valakinek. Oké, most biztos furcsán néztek rám, hogy miért nem a nőibe mentem, de ez úgy történt, hogy nagyon kellett pisilnem és az összes wc foglalt volt a lányoknál. Egész délelőtt tartogattam és már nem bírtam tovább így egy hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy bemegyek gyorsan pisilni a fiúkhoz, hátha nem futok össze senkivel odabent és nem égetem le magam.
- Úristen ne haragudj. – ragadom meg a srác karját amikor szó szerint beleütközök teli erővel. Mondhatni kiviharzottam a férfi mosdóból, próbáltam elslisszolni onnan olyan gyorsan amennyire csak tudtam.
- Oké, ne nézz hülyének. A női mosdó tele volt. – mondom kínosan nevetve és megmagyarázva, hogy miért itt botlottam bele.
Jobban szemügyre veszem a fiút és rájövök, hogy még sosem láttam őt. Nem tudtam, hogy lesz új diák, bár mostanában nem igazán követem a suliban történő dolgokat. Elszoktam lenni a magam kis világában, így senkinek nem okozok kárt. Félreértés ne essék, vannak barátaim, csak nagyon ritkán nyitok mások felé. Nehezen bízok meg az új emberekben. Mióta tudom, hogy mi vagyok azóta mindenkiben kételkedek, hogy vajon csak boszorkányok léteznek, vagy mint a filmekben vámpírok, vérfarkasok és a többi természetfeletti faj akiket el se tudok képzelni ép ésszel.