Él néhány emlékkép az elméjében az édesanyjáról, és ezek a képek magányos, kései órákon gyakorta foglalják le a gondolatait, mintha lennének válaszok valahol a világban Thalia egyelőre fel sem tett kérdéseire. Az édesanyja nem olyan téma, amit előszeretettel feszeget a családban, lévén Benjamin Norwood feszülten reagál minden indíttatására, hogy többet tudjon meg a szülőanyjáról. Néhány alkalommal, amikor nem teljes elutasítással fogadta tőle azokat a bizonyos kérdéseket, elmondta, hogy bár jószívű, mégis egyszerű asszony volt, aki képtelen lett volna elcipelni azt, amivel a családjuk neve együtt jár, ilyenkor pedig Thalia volt mindig az, aki rövidre igyekezett zárni a beszélgetést, mert nem szívesen hallgatta el, ahogyan az édesapja a szülőanyjáról beszélt. Sosem volt hajlandó elfogadni gondolatban azokat a tényeket, amik elé állították, mert mindig úgy érezte, az apja egyszerű asszonnyal még véletlenek útján sem kezdett volna, így pedig mindig a nagymamája ténykedését sejtette az mögött, hogy alig pár évesen elszakították őt az anyjától, akit nem is láthatott soha többé.

.. it's strange what desire will make foolish people do ⋅⊰
A neveltetését inkább szokta taníttatásnak hívni, ahol a legendájuk megőrzése volt a fő cél, nem pedig Thalia boldogsága, de ő ezt sohasem rótta volna fel az apjának, legalábbis nem addig, míg kényelmesen mozgott a családdal egy rangban állókkal, és testközelinek érezte a megnyilvánulásokat, amikre tőle szükség volt. Már gyermekkorában látták, hogy vezető válik majd belőle, és ő probléma nélkül járta végig az útját annak, hogy végül az Ezüst Hold Körének főpapnője lehessen. Eleanor, a nagyanyja készséggel mondott le erről a szerepéről, amikor pedig a családot Londonból a Libra hívására Chicago-ba költöztették, már az új szerepében tetszelegve tette be a lábát a tavak vidéki levegője által körbeölelt kúriába. A koven finomítására rengeteg időt és energiát szánt az évek során, a mai struktúrája, és a Librához kötődő viszonya is Thalia érdeme, aki nem engedte a család többi tagjának, hogy miután az ő kezébe adták a koven vezetését, beleszóljanak a részletekbe. Így tudta megóvni a rangos családok lányait, akiket személyesen ő választott ki a csoportba attól, hogy több oldalról duruzsoljanak a fülükbe, hogy titkokat csaljanak ki belőlük, és, hogy ne kizárólagosan Liának feleljenek hűséggel. Elmondhatni, hogy a vezetése kizárólagos, még ha Benjamin és Eleanor igyekeznek is a tanácsadó szerepét betölteni mellette, amit kedvességgel, de sokszor süket fülekkel fogad.

Az örökkön élő ellentétet látszólag a testvére születése verte közé, és a családja közé; Lia számára megmagyarázhatatlan erővel bír Leta létezése, pedig kezdetben szinte alig ismerte, és a viszonyuk később sem alakult könnyedén, vagy kifejezetten szépen. Míg a családban való helye mindig is egyértelmű volt, a benne betöltött szerepe pedig tankönyvek lapjairól köszönt vissza, addig a testvére a tökéletes ellentéte volt az idilli tökéletességnek, amit mindenhonnan kiszűrődni látott a nő saját maga körül. Mai napig legalább annyi kérdés övezi őt, akár az édesanyjukat, és meglehet rajta keresztül próbálna egy délibábhoz kapcsolódni, akit sohasem ismert igazán, de bizonyosan szeretett volna. Valami azonban olyan erős vonzásban tartja őt a saját vérével, hogy bár az ellenkezés nem szokása Liának, azt veszi észre magán, hogy védelmezi szavakkal, akár tettekkel is őt, amikor szükséges, és titkokat kreál annak érdekében, hogy ha úgy adódik, segíteni tudja Letát.

.. and I never dreamed that I'd lose somebody like you ⋅⊰
A családot és a kovent övező pletykák közül néhány már elérte az ő fülét is; a mendemondák abszurditása, és az évek alatt bizonyított hűségük a Libra felé azonban első ízben mosolygásra késztetik a nőt csupán. Megannyi éven át nézte, ahogy hatalmak és csoportok akarták kihúzni alóluk a biztonságot nyújtó talajt, ennek pedig hol erősebb szelét, hol szánalmasabb próbálkozását érezték a bőrükön, de sohasem értek célt az ehhez hasonlók, többek között azért sem, mert Thalia szinte beton biztonságosnak érzi a talajt a lába alatt, amikor a kúria falai között sétálgat. Bastien látogatása, az édesapja háttérbe vonulása, illetve a nagyanyja intelmei azonban talán, évek óta először megrezegtetik a talajt az annyira biztonságosnak hitt építmény falai között, Thaliának pedig utána kell járnia, hogy valóban bukottakkal lehet-e összefüggésbe hozni a koven egyik tagját. Lehetőség szerint mindezt úgy, hogy ne érje őket szégyen abban az esetben, ha valóban van mit eltakarítani a saját házuk tájáról, az őrző férfi, Bastien jelenléte azonban a hirtelen jött tanácstalanságon mit sem segít, és csak tovább zavarja az eddigi állóvizet, látszólag Lia legnagyobb bánatára.