Ötéves koromban születtél meg és két napos voltál, amikor anyánk és apánk lemondott rólad. Talán ez volt a szüleink életének legbölcsebb döntése, így legalább kimaradtál abból a szarkupacból, amiben az egész családunk vergődött. Egy odaadó, törődő, kedves, intelligens házaspár fogadott örökbe, akiknek mivel nem lehetett vér szerinti gyermekük erőn felül igyekeztek jó sorsot biztosítani neked. Soha semmiben nem szenvedtél hiányt, totyogós korodtól kezdve a felsőbb társadalmi rétegekben mozogtál és a legjobb iskolákba jártál, mivel hamar kiderült, hogy átlagon felüli, rendkívüli intelligenciával rendelkezel és nagyjából bármiben sikeres, ünnepelt és páratlan lehettél volna. Ki is próbáltad magad rengeteg területen, belekóstoltál a jogba, az orvostudományba, a fizikába, nyelveket, diplomáciát és pszichológiát is tanultál és utóbbi során végérvényesen bebizonyosodott, hogy remek emberismerő és diagnoszta vagy, talán épp annak köszönhetően, hogy a zsenialitás terhe és visszahúzódó személyiséged miatt sokáig szinte csak megfigyelője voltál az embertársaidnak, kapcsolódni nem igazán tudtál velük. Ez akkor változott, amikor a számodra valóban megfelelő közegbe kerültél, Cambridge-ben az MI6 egyik fejese által tartott kurzuson meglátta benned a tehetséget, hamar megtaláltátok a közös hangot és bűnüldözéssel kezdtél el foglalkozni. Később az FBI is felfigyelt rád, te pedig kaptál az alkalmon és áttetted a székhelyed az Államokba, leginkább azért, mert időközben megtudtad, hogy én is a szervezet kötelékében dolgozom. Nem titkoltál előtted, hogy örökbefogadott gyermek vagy és amikor úgy döntöttél, készen állsz rá, a szüleid átadták neked az összes információjukat a biológiai származásodról. Chicago-ba költözve könnyűszerrel rám találtál, több, mint három éve vagyok tisztában a létezéseddel és ez idő alatt eléggé közel kerültünk egymáshoz. Minden vagy, ami én nem: alapos, már-már kényszeres, racionális, túlgondoló, analitikus elme megfűszerezve csöppnyi szorongással, furcsaságokkal és naivitással, de mindig őszinte, lojális és szerethető, aki képes visszafogni az én könnyen féket vesztő személyiségemet. Profilozóként nagy szerepet vállaltál a beépülésemre történő felkészítésben és a kezdeti nehézségek, az irányodba mutatott dacos hozzáállásom, valamint irigységem után magam sem hittem volna, hogy sikerül összecsiszolódnunk, bár a maffiában töltött elmúlt éveim megnehezítették a szoros kapcsolattartásunkat, végeredményben te állsz a legközelebb ahhoz, amit családnak hívhatok. Ezért sem árulták el a feletteseink, hogy utánam akarnak küldeni és téged is beépítenek a ruszki bűnözők közé, mert úgy látják, kezdek átesni a ló túloldalára és kell valaki, aki emlékeztet rá, ki vagyok és hova tartozom. Talán még magad sem tudod, mit gondolj a kapott parancsról és hogy mit fogsz kezdeni ezzel a helyzettel. Bedarál a feladat vagy benned is változások indulnak el a siker elérése érdekében? Hogy fogod túlélni a cápák között?

A karakter történetében a leírtakon kívül bármi szabadon alakítható, sőt, ha igény van rá, a fentieken is módosíthatunk. Faji megkötésem nincsen, ezt is alakíthatjuk izgalmasan. Nagyon várom!  (: