Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
there's no hell like chicago
MUDCITY
Chicago - vagy ahogyan sokan nevezik, a Szelek városa - az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnépesebb városa, a város azonban egy sokkalta baljósabb nevet is visel, a köznyelvben egyszerű Sárvárosként is hivatkoznak rá; vélhetően a múlt miatt, amikor a váratlan demográfiai robbanás piszkos utcákat és rossz egészségügyi és higiéniai állapotokat eredményezett, azonban ez a 21. században már régen a múlté; napjainkban inkább a felszín alatt meghúzódó alvilági szálak miatt vált szennyezetté a környék, azonban ebből a hétköznapi átlagember mit sem vesz észre. Pedig odalenn három maffiacsalád hadakozása borzolja az állóvizet, annak ellenére, hogy évtizedek óta tűzszünetet kötöttek, a díj pedig, amire pályáznak, nem is lehetne egyértelműbb: hisz egyszer minden egyezség véget ér, és eldől majd, hogy ki uralhatja a chicago-i alvilágot.
Oldalunk küllemét Nova kitartó és türelmes munkájának köszönhetjük, dizájnnal kapcsolatos kérdésekben Ő tud válaszolni. Leírásankat az admingárda közösen készítette, ehhez segítségünkre volt megannyi fantasy sorozat, a majdnem mindent tudó wikipédia és természetesen a saját kútfőnk. Ajánlott böngésző: google chrome és opera
...a city that was to live by night after the wilderness had passed. A city that was to forge out of steel and blood-red neon its own peculiar wilderness.It's the place built out of Man's ceaseless failure to overcome himself.
Chatkép : Usernév : Starlight Titulus : Chicago-i lakos Play by : Timothée Chalamet Faj : boszorkány (víz) Hozzászólások száma : 13 Pontjaim : 10 Foglalkozás : bartender Lakhely : Lake View Előtörténet : ~ we all feel lost sometimes ~ — :
Victor Reyes | Pént. Márc. 29, 2024 11:17 am |
Utálja mikor ezt csinálja Josh. Tudja jól, hogy semmi baja de mégis beteget jelent és kockul otthon ha éppen olyan kedve van. Persze nem hibáztatja, ő is azt tenné szíve szerint de ha mindketten egyszerre betegednének le az túlságosan gyanús lenne a főnöküknek sajnos. Így mikor közölték vele hogy beugróst kap maga mellé már egyből azon gondolkozott mégis kit fog maga mellé megnyerni mára. Nem mintha annyira érdekelné, csak le akarja tudni a mai napot majd hazaérni. Mindezt anélkül hogy nem csesz el egy koktélt sem, nem lötyköl ki piát...mindezt gőze sincs hogyan. Nem balfasz ő, tudja mit hogy kell csinálni, több éve űzi a szakmát ám mostanában mindig beesik számára megmagyarázhatatlan baki. Gondolni sem akar ezekre, csak a célra hogy teljen el. Éppen előkészült a bárpultnál ahol szerencsére nem kellett fessen kinéznie, hiszen ez nem úri szórakozóhely, így a szokásos laza farmer-póló kombóban akarta letudni ezt a délutános műszakot amihez amúgy sok kedve nem volt. Persze igyekezett ezt nem mutatni, hiszen a vendégek és a munkatársai sem akarnak elviselni egy mogorva bartendert nemde? Hamarosan jött az egyik felszolgáló és mögötte a vélhetően beugró partnere akit már rég látott. Azt hitte a másik műszakból kerítenek valakit ám egy régi ismerőse állt vele szemben: - Ó, de rég láttalak Netty - persze csomóan Nininek hívják de számára ezzel a becenévvel ragadt meg a lány még a régi baráti körből. Azóta az szétfoszlott igazából, hiszen mindenkit elsodort az élet több irányba. Van akinek gyereke lett, más külföldre költözött és még lehetne sorolni. Jó maga pedig New Yorkból elment ide Chicagoba ami annyira nem nagy váltás, legalábbis nem élte meg annak. Számára ez a város baromira hasonlít a szülővárosához igazából, ám apjának a közelében már nem akart lenni. Utálta hogy ennyire titkolózik és úgy volt vele, hogy a távolság megoldja a problémáit. Lényegében így is történt, ám mégis van egy bökkenő: tudja hogy valami nincs rendben vele, legalábbis egy belső hang ezt súgja amit természetesen minden elhesseget és elengedi a füle mellett. - Szóval te leszel a beugró? - tette fel az idióta szinte egyértelmű kérdést, amire persze tudta a választ. Csak úgy senkit nem vezetgetnek a bárpult mögé, főleg ha vendég. Amíg nem indult el a vendégek rohama addig lehetőségük adott valamennyit beszélni, hiszen eleinte az emberek főleg a bowling és a billiárd miatt vannak itt, később nyargalnak át az italokra meg a koktélozgatásra. - Mi a helyzet veled? Rég dumáltunk... - elgondolkozott egy kicsit a mondatán majd hozzábökte csak úgy mellékesen - ...mondjuk mindenkivel rég beszéltem most hogy így belegondolok - tűnődött el egy kicsit majd legyintett. Hiányzik neki a brigád? Őszintén szólva annyira nem, egyikkel se kötött olyan hű de szoros barátságot, főleg felületes mindegyik. Ninettat bírta egész jól kijött vele ám őt is messzire sodorta az élet, ki tudja hova.
notes || 1
Chatkép : Usernév : Lulu Titulus : Chicago-i lakos Play by : Sydney Sweeney Faj : boszorkány Hozzászólások száma : 4 Pontjaim : 2 Foglalkozás : újságíró Lakhely : Chicago — : Előtörténet : hectic witch Kor : 25
Ninetta Rubio | Kedd Márc. 26, 2024 6:57 pm |
Victor & Nini
Az új helyek egy kicsit mindig elbizonytalanítanak, de tudom, hogy akkor fogok tanulni és fejlődni ha nyitott vagyok. Az újságírás mellett néha szükségem van egy kis pluszra, amivel eltarthatom magam, amivel tudom, hogy jobb életet biztosíthatok magamnak. Ez egy kicsit önző dolog, de közben meg tudom, hogy szükséges. Az egyik barátom ajánlotta a helyet, beugróst kerestek és én kaptam az alkalmon. Már párszor dolgoztam hasonló helyen, nem vagyok amatőr, de mégis volt bennem egy természetes izgalom, hiszen új emberek, új közeg és tudom, hogy nem lesz állandó, nem mintha nekem annyira sok minden állandó lehetne az életemben. Hullámvasút, ami leginkább hasonlít az életemre és ez nem csak érzelmileg dob meg hanem minden téren. Azt tudom, hogy nem vagyok egy könnyen visszatántorítható és nem adok fel semmit ha valami váratlan jön velem szembe megpróbálom átvészelni, de nem adom fel, mert ez nem fér bele az életemben. Ennél fogva indultam meg teljes szettben amit azt hiszem egy ilyen helyen elvárnak a helyre, aminek a nevét nem is tudtam, csak a címet. A Loop nem volt ismeretlen hely számomra, az újságírás gyönyörei közé tartozik, hogy rengetegszer vagyok úton, Chicago az én városom és biztosan van szeglete, ami ismeretlen, de ezt igyekszem a lehető legkisebbre generálni. - Sziasztok! Ninetta Rubio vagyok, Janinnel beszélem meg, hogy itt kell becsekkolnom. - megyek a hely hátsó bejáratához, ami olyan jól beazonosthatóan adott meg Janin, hogy még eltéveszteni sem tudtam. A hely még csendesnek tűnt, de még nagyon korán volt, nekem pontban 3-ra kellett ide érnem, még időben voltam, amikor beengedett egy kedves mosolygós lány.
Chicago neve összeforrott a bűn fogalmával; a város, ahol az acél és az üveg találkozik, látszólag nyugodt és modern külsőt mutat a világnak, ám a fényes felhőkarcolók árnyékában, az éjszakai sötétségben nemcsak az alvilági mocsok, hanem a természetfeletti erők furcsa térhódítása is ármánykodik. Legalábbis a helyiek szerint, hisz egyre több mendemonda és hiedelem terjed az utcákon, és egyre többen hisznek abban, hogy Chicago városa nem csupán a hatalom és a bűn, hanem rejtélyes és természetfeletti erők színtere is. A város, ahol a maffia játszmái és a titokzatos erők közötti konfliktusok áthatják a mindennapi életet, ahol az éjszaka mindig több titkot hordoz, mint amit a fény nappalra ki tudna deríteni. Az ördögi üzelmek és rejtélyes események sűrű ködjében a város szinte pulzál az indulatoktól, pedig nem mindig volt ez így; több évtizeden át tartó béke ért most véget, Ők pedig, akik Noktoriánnak nevezik magukat, egyiküknek köszönhetően egyre közelebb kerülnek a lebukáshoz, ami végzetes poklot szabadíthat a világra. Van, aki még több hatalomra vágyik. Van, aki harcolni akar. Van, aki bosszúra esküdött. És van, aki biztonságban akarja tudni magát és a szeretteit. De lehetséges-e ez egy olyan városban, ahol a bűn átitatott mindent? És mit tudnak tenni a noktoriánok, ha kiderül, hogy áruló van közöttük?