Egy zsivalygó kocsma tele ideges meth-fejekkel tökéletes vadászterülete a számára. Szép Chicago egy tetőjakuzzi forróngó kagylójából tekintve, de az égbe nyúló üvegoldalú felhőkarcolók csak egymás káprázatosságát tükrözik vissza, nem az utca mélyének elkárhozott, elátkozott életét.

Emberi szemekre vágyott,  az abból visszatükröződő kétségbeesésére, vágyra, mohóságra, sérülésekre, amik megnyomorított lelkeket szaggatnak apró, undok darabokra, amikből ő is kitéphet egy falatnyi energiát, mint játékos gyermek a szüleitől kapott pálcikára húzott vattacukorfelhőből egy édes kis maszatot, amivel betömheti a szeretetre és törődésre éhes száját valami finomsággal. Éppen csak nem habzott a nyála, amikor belépett és körülnézett.

Persze nem tudhatja, hogy ki a szerfogyasztó. Nincs rájuk írva és nem kérdezheti meg őket arról, hogy mit kaptak a szüleiktől útravalónak, hogy ide vezetett az életük, de ennek a pincéből kialakított romkocsmának már a falai is árasztottak magukból annyi kábítószergőzt, hogy abból definiálni lehetett a hely lényegét.

Találkozóhely. Drogpiac. Pénzmosó. A Fekete Erdő - hirdette a cégér farkasformájú díszítése egy pillanatra elgondolkodtatta, miközben a szemét a pult feletti kitömött farkasfejre vetette. Trófea? Túl nagy, az ő szemének túl nagy, az emberi tekintet átsiklik rajta, de nem kérdés, hogy az egy vérfarkas feje volt valaha. Közszemlére tették a renitensek okulására, ráemeli a poharát, hiszen a területi csaták sokkal izgalmasabbak, mint a háború és béke.

- Na már csak ez hiányzott ide - morogta a pultos az üvegszekrény előtt, ahogy fogakból készített csengettyű jelezte az ajtónyílást és a nő érkezését, akinek láttán a hátsó helyiségek felé vezető folyosóajtó nagyon gyorsan becsukódott és néhány karikás szemű arc megpróbált elveszni a kora esti nyüzsgésben örökre, így az ő tekintetét is odacsalta a szőke nő, hogy végigsimogassa a pillantásával éhesen, mosolyogva.

- Szerinted ha meghívom egy italra elfogadja? - kérdezi a csapost, mire az rámered. Eddig sem tetszett neki a ficsúr, aki a testére tapadó bőrnadrágban és a ráejtett sárga pólóban amúgy is olyan ide nem illően nézett ki, túl tisztának látszott, de most végképp csak annyit tud kérdezni tőle:
Neked meg mi bajod?